Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 33. (Budapest, 1964)

Dr. Vörös Márton: Egy járvány tanulságai

venhét gyermek halt meg. A gyógyszertárral alig rendelkező megyét kettős csapás érte. Az év elején Sásdon egy hét alatt a közmegbecsült Mariáik gyógyszerészcsalád teljesen kihalt diftériában. A gyógyszertár a járvány teljében sokáig gazdátlanul maradt. Néhány nap múlva meghalt a mágócsi gyógyszerész is. Kaposvárról is rossz járványhírek jöttek. Az elmúlt őszön egyedül itt közel háromszáz gyermek halt meg, ahol a diftéria vörhennyel párosult. Bátaszéken naponként 5—6 gyermek halt meg. Görcsönyben a járvány a felnőttekre is kiterjedt. Az akkori 600 lakosból 245 átesett rajta. A beteg gyermekek fele (45%) meghalt. 1892. év tavaszán a Siklós járási Egyházasharasztiból jelentették, hogy a járvány teljesen megszűnt. A hat éven aluli gyermekeket kivétel nélkül elvitte. A gyermekektől kiirtott községek rendre felsorakoztak. Vókány-Ata környékén a 2—5 életév közötti gyermekek mind kiköltöztek a falvakból. A kis Kacs faluban ötven, a piciny Szent István faluban harmincöt gyermek halt meg. Nem lehetett a falura ismerni. A gyermekek közös játszótere, az utca, elcsendesedett. Csak a homlokukra húzott fekete kendőjű vénasszonyok, a halál segédárnyai suttogtak. Nem volt kinek főzni az „életfolyadékot". 1892 nyarán Szalánta és Mohács körül pusztított a járvány. Ősszel már Görcsöny-Regenye került sorra, ahol a felnőttek is hullottak. Dunaszekcső, Mágocs környékére karácsonykor került sor. Sok helyen rakták a kis halottat a fenyőfa alá. Az 1893. év elején a járvány Diósviszló körül jelentkezett. Kovács Éva bábaasszony kétségbeesetten küzdött egymaga. A vajákosság útjára is tévedt. A diphtherias mandulákra belülről piócákat rakott. Az eljárás a gyulladás okozta vérbőséget pillanatnyira enyhítette. Nincsen azonban arra adatunk, hogy a diphtheriát jellemző fulladásos halált hány esetben segítették elő a légcső mentén megduzzadt piócák. A felsorolt adatok mellett egész tájegységek statisztikai adatai maradtak ismeretlenek. A halotti anyakönyvek nem tárnak fel minden részletet. Ahol az anyakönyvező plébános beteg lett, ott a heteken keresztül elmaradt bejegyzéseket csak hiányosan és orvos nélkül, sokszor áldiagnózissal lehetett kiegészíteni. A szegényebb, föld nélküli paraszti napszámosréteg idényszerű vándorolgatása is bizonytalanná tette a bejegyzéseket. Volt több eset, ahol a halálozási