Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 33. (Budapest, 1964)
Palla Ákos: Újabb adatok Buda hőforrásainak történetéhez
déli vagy keleti tartományaiból származott és talán ízületi bajára kereshetett élete során enyhülést a budai lankák oldalaiból fakadó hőforrásoknál. Nem lehet általánosságban véleményt mondani a lelet által bizonyított vagy feltehető kizárólagosság mellett, mivel mindeddig további esetek nincsenek. Feltehető, hogy több hasonló betegségben szenvedő használta a meleg forrásokat — a mai napig azonban csak egy ilyen sír tartalma ismert. Függetlenül azonban minden rekonstrukciótól, az a tény, hogy Aquincum fürdői ebben az időben inkább a testkultuszt és a tisztálkodást, s majd csak másodsorban szolgálták a gyógyítást. A fürdők és hőforrások életének fellendülése arra a korra esik, midőn Róma az északi barbárok, a germánok és a gótok nyugatról délfelé vonulása miatt egyre nehezebben tartja határait, így ezért előbb Dáciát adja fel, majd a IV. század vége felé kivonult Pannóniából is. A hatalmas rajokba érkező barbár törzsek a népvándorlás századai alatt a megmaradt forrásokkal nem törődtek, rombolásokat nem végeztek, sőt az elhagyott Aquincum a IX. században még jelentős, föld feletti maradványokkal rendelkezett. A magyarság letelepedésének első századai elsuhannak a hőforrások felett s azok történetével nincsenek vonatkozásban. A magyarság egészségügyi vonalán nincs adat arra vonatkozólag, hogy a vízhasználat terén akár tisztálkodási, akár egészségügyi célból haladottabb lett volna, mint az ismert világ bármelyik tagja. Kétségtelen, hogy a vízben bő országban kellő tisztálkodási lehetőség állt rendelkezésre, amely az egészségügy terén a későbbi időkben bőven megmutatkozik, azonban a római X. században még a letelepülés hajnalán vagyunk. A magyarországi fürdők I. István korában a xenodochiumok mellett születnek tisztálkodás céljából a betegek, az utasok és a zarándokok részére. Anonymustól kezdve századonként elég gyér a megnyilatkozás és a Névtelen úgy emlékezik meg a hőforrásokról, hogy „miután a magyarok átkeltek a Dunán, tábort ütöttek a felhévizekig". Római II. Orbán pápa a XI. században Veronában kiadott bullájában a János Lovagok objektumát, amely a Császár fürdő terü-