Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 32. (Budapest, 1964)

Palla Ákos: A soproni ispotály gondnokának 1586. évi elszámolásáról

vehető a lassú haladás, a belső piac kifejlődése, a mezőgazdasági termékek eladásának nagyobb lehetősége, figyelemmel a nagyobb birtokok határozott kialakulására. Megnő a városok lakossága és a lakosság száma elsősorban a török elől menekülő jobbágyokkal, iparosokkal, kereskedőkkel sokszorozódik meg. A török megszállási ív sugarában megszűnő nagybirtokokról a városi centrumok felé menekülnek a jobbágyok, mivel ott elvesztik létlehetőségüket. Megdrágulnak az élelmi cikkek és a végeken többszörös uzsoraárakon lehet csak vásárolni. Ugyanakkor természetszerűleg új felvevő területek jelentkeznek, mint ilyenek jelentősek: a Német Birodalom államai, Ausztria, Morvaország, Csehország, Lengyelország. Fő kiviteli cikként szerepel a lábon hajtott élő szarvasmarha, amelyből a század közepén a rendelkezésre álló adatok alapján Wienben tíz év alatt félmillió szarvasmarhát adtak el, illetőleg vettek meg. Kivitelre került még nagy mennyiségben faggyú, kikészítetlen állati bőr, méz és viasz, majd pedig olykor jelentős mennyiségű bor. A piacot és ennek lehetőségét mind az önállóan gazdálkodó jobbágyfalvak, mind a városok természetszerűen kihasználták, s a belső forgalom szempontjából keletkezett és figyelembe vehető piacok és vásárok hasonló következményű célt szolgáltak. Tudomásunk van arról, hogy a határokon túlra a dunántúli jobbágyok a gabonán, a boron és az élő állaton kívül még kenyeret is szállítottak. A városok közigazgatása és gazdasági életének irányítása a patríciusok kezében van, akik kihasználják a föld javait, a gazdálkodás nyújtotta lehetőségeket és az ország nyugati részének megfelelő helyein a korábbi századok óta folytatott szőlőművelést jelentékenyen kiterjesztik. Áll ez különösképpen Ruszt és Sopron környékére, ahol kb. ötezer hektáron 130—140000 hektoliter mennyiséget elérő bort szüretelnek. A szóba jöhető borok furmint, fekete burgundi és muskotály voltak; feltehetőleg azért, mivel jelentékeny kereskedelmi értéket képviseltek, de ama tulajdonságuk folytán is, mert nem törtek meg és szállítóképességük sokszor a nagy távolságokig terjedő tengely fuvart is bírták. A kereskedelmet illetően általában az uzsoratőke nem tud nagyobb területeket meghódítani, és a fennmaradt okirati anyagban rendelkezések vannak arra vonatkozóan, hogy ipart űző cégtagok csak akkor folytathatnak kereskedelmet, ha iparuk gyakorlásával fel-