Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 32. (Budapest, 1964)

Dr. Szegő László: A növények által okozott dermatosisok ismeretének története

szemcséi által okozott microtraumák elősegítik a szenzibilizáció kifejlődését, mert a nyirokutak és hajszálerek megnyitása lehetővé teszi, hogy az antigének behatoljanak (Kämmerer és Michel [135]). Winkler [316] a nyárfa-gyantát (propolis), melyet a méhészek ragasztóanyagnak használnak, bőrizgatónak találta. Hazánkban Rácz [218] közöl propolis-ekzemát. Szenzibilizátorként a következő hazai fák jöhetnek számításba: juhar, akác, bükk, tölgy, éger, kőris, gesztenye, nyár, fenyő, alma, valamint szilva. Tenchio [288] favágók övrészén, háton, kézen, arcon, genitalis tájon tölggyel, gesztenyafával és vörösfenyővel dolgozókon dermatitist észlelt. Zuzmó (Parmelia caperata) és kivonata pozitív lebenypróbát adott. A bőrgyulladás kiváltásában erős izzadás, napfény is szerepet játszott, LeCoulant és Lopez [42] ugyancsak arra a következtetésre jutott, hogy a fűrészporban nem annyira a faanyag az irritáló, hanem sokkal inkább a vizsgált tölgy és akác kérgének zuzmója és mohája. Az egzotikus fák bőrkárosító szerepe sokkal nagyobb, mint a hazaiaké. Gyakran okoznak follikuláris jellegű dermatitist az arc, kezek és alkarok beszűrődésével, duzzanatával, vagy a különböző testtájakon (törzs, alsó végtagok) vesiculo-erythematosus elváltozásokat (Bourne [27]). Csiszolásnál az asztalos iparban igen finom por keletkezik, mely a nyálkahártyákat is károsítja (Oppenheim és Neugebauer [193]). Az egzotikus fák tulajdonságaik alapján igen széleskörű felhasználásra kerülnek, pl. a cocobolo fája remek szerszámfa, fafogantyú, billiárdgolyó, csésze, zsebkés faborítója stb. készülhet belőle, munka közben azonban dermatitist okozhat (Howell és Blaire [117], Abramowitz és Swarts [1]). Az ébenfa pl. furulyánál okozhat szájon gyulladásos tüneteket (Schröpl [241]). Schürmann [244] szerint a következő fák a fontosabb egzotikus bőrkárosítók: cédrus, citrom, cocobolo, kókusz, kambola (jávai teak-fa), mahagóni makassor, mansonia-dió, olajfa, okomé, padouk, satinfa, chloroxylon, fagara, ferrolin, tegayasan, teak-fa és a fekete ébenfa. Különösen Brazíliában van nagy jelentősége e szempontból még az élő fáknak is: Freise [77] nyolc év alatt 774 fa által okozott dermatitist látott. Nálunk viszont azért fontos e fák károsító hatásának ismerete, mert a közlekedés és a nemzetközi kereskedelem óriási fejlődése 12 Orvostörténeti Könyvtár közi. 177