Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 32. (Budapest, 1964)

Dr. Szegő László: A növények által okozott dermatosisok ismeretének története

A NÖVÉNYEK ÁLTAL OKOZOTT DERM ATO SI S O K ISMERETÉNEK TÖRTÉNETE írta: Dr. SZEGŐ LÁSZLÓ (Nyíregyháza) A növények ismerete és felhasználása a régmúlt időkbe, egészen a kőkorszakig nyúlik vissza. A legősibb termesztett növények a gabonaneműek voltak. Az ókorban már számos növényt felhasználtak gyógyításra. Az általam is vizsgált Ruta graveolensröl [280, 281] pl. tudjuk, hogy a görögök és a rómaiak már időszámításunk előtt „pegamon" néven mérgezések antidotumaként használták [32]. A boglárka gyulladást keltő hatását a XVI. század koldusai részvétkeltés céljából sebokozó anyagként alkalmazták [152]. Ugyanezen időben a fecskefű (Chelidonium maius) — melyet egyébként szemölcsirtásra használtak — hólyaghúzó szer volt. A kéregetők a bullákat felszúrták, a sebet és környékét marhavérrel kenték be, hogy ezáltal könyörületességet érjenek el; innen származik a ,,

jambe de Dieu", illetve a „Gottesbein" elnevezése [152.] Ismeretes, hogy a különböző növények gyógyító hatását a XVI. században már hazánkban is felhasználták. A korabeli számos munka közül megemlítek néhányat: Melius Juhász Péter „Herbárium" (1578), Bejthe András „Füveskönyv" (1595), Nadányi J. : „Kerti dolgoknak leírása" (1669), Lippai János „Posoni Kert" c. munkája (1664) stb. Ismerték a farkasalma, a mandula, a cédrus nedvét és olaját. Égésre olajfalevelet, hajhullás ellen hagymalevelet használtak stb. Daday [45, 46] szerint gyógyítás céljára, a XVI —XVII. században hazánkban mintegy 300 növényt használtak fel.