Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 32. (Budapest, 1964)

Natter-Nád Miksa: Kováts Mihály főorvos munkássága

emberekbe eresztették a hosszú élet elérhetése végett. Most pedig a 19. században a vért az emberekből nadály által szopatják ki Franciaországban, avégre, hogy az emberek meggyógyulhassanak és tovább élhessenek. De reméljük, hogy ez a bolondság is szintúgy el fog múlni, mint, ahogy a XIV. Lajos idejebeli hosszú vendéghaj, vagyis paróka a divatból kiment." Keresett könyv lehetett Kováts Orgonarostája. „Szorgalmasan vásárolták a könyvárosoknál és magánál a szerzőnél" — írta 1831-ben a Kulcsár István szerkesztésében megjelent Hazai és Külföldi Tudósítások, amely a következő évben arról adott hírt, hogy Kováts Mihály orvosdoktort a Magyar Tudományos Akadémia, mely 1830. november 17-én alakult meg, levelező tagjává választotta. Levelező és nem rendes tagjává talán azért, mert kevés volt az ajánlója, és mert Hahnemannt, akinek akkoriban nálunk is sok híve volt, erősen kikezdte, és azt állította, hogy a „homeopathia tökéletes cacopathia, vagyis bosszantó az okos orvosokra, de főként a szegény, szerencsétlen betegekre és az egész emberi nemre nézve". Bizonyos, hogy ilyen és ehhez hasonló kifakadások után voltak, akik nehezteltek Kovátsra, talán gyűlölték is, mintahogy ezt érezte akkor is, amikor megjelentette Mesmer gyógymódját kigúnyoló „Állati Mágnesség Mérőserpenyője" c. könyvét. Ebből a munkájából Kováts egy példányt átadott egy nagy tekintélyű és még nagyobb hatalmú, különben igen tudósnak ismert úrnak. „Ez az úr — írta Kováts — elfogadja könyvét s azután el is olvassa. Idő jártával meglátogatván őt egy orvos doctor, ennek ezen könyvről így szólt : Én ennek a munkának a végére azt fogom írni : Der Mensch hat den gesunden Menschenverstand verloren. De itt nem szűnt meg evvel a gyűlölség mert ugyanez az úr azután nekem nagyon gátolta a becsületemet, híremet és egy bizonyos alkalmatossággal az előremenetelemet is" Az Orgonarostát követte Kováts 13. műve az 1835-ben megjelent Magyar Patika. A nagy múltú füveskönyvek és a „dispensatoriumok", illetve „phalmacopeák" elegye ez a figyelemre méltó mű. A füveskönyvektől abban különbözik, hogy először foglalkozik magyarul nemcsak a növények, de bizonyos ásványok, vegyszerek, például ólom, vas, oltatlan mész, bödöskő vagy kénkő, cinkmész, nyers timsó stb., valamint egyes rovarok, állati részek, például kőrisbogár, százlábú (Oniscus Asellus) — amelyet patikában is