Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 32. (Budapest, 1964)

Natter-Nád Miksa: Kováts Mihály főorvos munkássága

kritikája vagy inkább kíméletlen kigúnyolása. Hahnemann Lipcsében, Bécsben és Erlangenben végezte orvosi tanulmányait, hazánkban is járt és Bruckenthal Samuel báró erdélyi helytartótanácsos orvosa volt, Németországba visszatérve orvosi gyakorlatot folytatott és behatóan foglalkozott vegytannal. Kísérletezései közben felfedezte a „Mercurius solubilis Hahnemanni"-féle oldható higanykészítményt. Megvizsgált sok gyógyszert és többet magán is kipróbált, például a kínakérget is, és megállapította, hogy egy nagy adag kínakéreg váltólázat idéz elő, kis adagja viszont meggyógyítja. Ebből arra következtetett, hogy a betegségek, amelyeknek olyan hasonló tünetei vannak, aminőket bizonyos orvosságok nagyobb adagokban belsőleg bevéve előidéznek, azáltal is meggyógyulnak, ha a hasonló, vagyis „homoios" orvosságokat csak kis adagban kapják. Ebből indul ki a homeopathia, az úgynevezett hasonszenvi gyógymód, amelynek tantételeit Hahnemann a már említett és i8io-ben Dresdában megjelent „Organon"-jában foglalt össze. „Mióta az orvostudományra adtam magam — írja Kováts könyve előszavában , azóta három szakadás támadt a nyavalyatudományban, tehát a pathologiában és a gyógyítás tudományban, vagyis a terápiában. Ezen tévelygések közepette első volt a brownság, a brownizmus, a második a mezmerség, a mezmerizmus, vagy élő állati mágnesség, a harmadik, a most divatban levő hasonló-nyavalyaság, a homeopathia, amelyet Hahnemann kigondolt és Organon című könyvében közreadott." Kováts szerint Hahnemann ezt az elnevezést verulami Francis Baconnek, az újkori gondolkodás egyik nagy alakjának 1620-ban megjelent munkájából, a természettudományok kérdéseit tárgyaló ,,

Novum organum"-ból vette. Ez az elnevezés semmiképpen sem illik Hahnemann szisztémás könyvére, sőt vakmerő cselekedete „ragadomány" nak, vagyis „rapinának" nevezhető. „Hahnemann Organonja — folytatja fejtegetéseit Kováts — nem Organon der rationellen Heilkunde, hanem legigazságosabban Organon der irrationellen Heilkunst. Az Organon ugyanis felforgatja mind fénekestől fogva, mind az orvos mesterségnek minden tapasztalásait, amelyek az emberi nem kezdetével egyidősek, mind az orvostudománynak minden állításait, amelyek Hyppokratestől fogva kezdődnek és ezeket egyetemben mind együtt egycsomóban hazugságoknak, csalárdságoknak, esztelenségeknek lenni állítja és mindezek fölé a maga orga-