Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 32. (Budapest, 1964)
Müller, Reinhold F. G.: Az ősi indiai seborvosok hétcsoportos betegségfelosztása. — Kritikai ismertetés
AZ ŐSI INDIAI SEBORVOSOK HËTCSOPORTOS BETEGSÉGFELOSZTÁSA -KRITIKAI ISMERTETÉS írta: REINHOLD F. G. MÜLLER, (Einsiedel, bei Karl-Marx-Stadt, NDK) A Z ősi indiai orvosok a betegségeknek az általában szokásos testi és szellemi betegségekre való felosztása során az utóbbiak tág fogalmát leszűkítik az érzékelő tevékenységre mint gondolkodásra (i). Emellett figyelembe vesznek járulékos (ügantu) okokat, amelyek gonosz lények lehetnek; viszont a seborvosok figyelmét főképp a külső sérülések keltették fel. Ismertek még sajáttá vált (svabhäva) betegségeket is, amilyen az éhség, a szomjúság (2), öregség stb., mégpedig a bevezető tanszakaszban, Susruta-Samhitä sü° 1,4 és 24 (3) [tehát ennek a gyűjteményes munkának a végén közölt alapszövegében]. Ezt a négycsoportos felosztást átalakították hétcsoportosra, részben más irányelvek és egy-egy tanszakasz elején levő meghatározások szerint. Ez kritikai figyelmet érdemel. Az alábbiakban közöljük a Susruta-Samhitä sü° 24 fordítását, majd értelmezzük a szöveget. f (l) Azután a kórutalásokra vonatkozó szakaszt közöljük (2), ahogyan a felséges [= gyógyító isten] Dhanvantari mondotta: (3) Kétfélék a bajok — késsel és zsírokkal gyógyíthatók stb.; a késsel gyógyíthatóknál a zsírokkal stb. való kezelés nem tilos, de zsírokkal stb. gyógyítható bajoknál kést ne használjunk. (4) De jelen utasítás minden traktátust általában minden gyógyíthatónál tartózkodással kezel; már előbb közöltük: vannak