Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)

Dr. Donáth István: A közegészségügyi viszonyok a Kiskunságban

Kiskunságban a korcsmárosok ellenőrzése, hogy minőségi borokat is tartsanak. Láttuk, az orvosságért a fűszerboltba is mehettek az emberek, de úgy látszik, a kocsmába is . ..) Ennek az 1803-ban kiütött skorbutnak főleg a szegény nép közönye volt az oka, természetesen tudatlansága miatt. A baj közvetlen okozója pedig •— egykorú feljegyzések szerint — az abban az évben beköszöntött nedves és hideg hosszú tél, amely a gyümölcsöt és zöldséget a Kiskunságban elpusztította. (1803. július. Hiv. lev. XXI. k. 360—361. old.) Normális gazdasági évben sem volt ideális a kiskun pásztorkodó nép zöldségben szegény étrendje, de mégis, némi zöldet (hagyma, gyümölcs stb.) fogyasztott. De szomorú a kép a társadalom akkori elzárkózottsága miatt is; a Kiskunság, mint egy külön birodalom, maga is elzárkózott a külvilágtól. Tudjuk, milyen nehezen fogadott be kívülről jövőket, s még a nemesek sem érezték itt jól magukat. Az egykori krónika csak csak egy régi nemes családról tud, a Tegzesekről, akiknek családja ma is létezik Kiskunhalason. Ma már, ha egyik vidéken elfagy pl. a gyümölcs, más vidékről szállítanak oda, ha kell, külföldről is behoznak, de a lakosság nem szenvedhet hiányt elemi cikkekben. Ma már a társadalmi elzárkózottság helyébe a szolidaritás lépett. A skorbut fellépett 1822-ben is, hasonló orvosi utasítások jelennek meg, mint a már leírtak: ajtók, ablakok nyitva tartandók, tüzes vasra ecetet kell önteni s azzal füstölni, sok savanyút, sóskát stb. kell fogyasztani, a szájat is ecetes vízzel kell öblögetni. (Hiv. lev. XXVI. k. 373—74. old.) Látjuk, kevés a változás. Meg kell jegyezni, hogy az 1822-es év igen gyászos volt: ekkor lépett fel a skarlát is (1822. VII. 24.), és a nép tudatlansága miatt sok halálos áldozatot szedett. Erről részletesebben már volt szó a kuruzslással kapcsolatban. Végül rá kell térnem a jegyzőkönyvekben legtöbbet emlegetett himlőre. Ez a félelmetes betegség 1807-ben elpusztította a jász kerület két községében: Jászárokszálláson és Alsószentgyörgyön a a gyermekek nagy részét. Ezért, ismét csak utólag, behozták a