Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)

Dr. Donáth István: A közegészségügyi viszonyok a Kiskunságban

tány Uraknak" kötelességük, hogy a népet erről a rossz, egészségtelen szokásról leszoktassák. (1817. V. 2. Hiv. lev. XXV. k. 198. old.) Látjuk tehát, a két rendelkezés között 30 év a különbség, de ez az idő korántsem volt elegendő a maga szigorú rendeleteivel sem, hogy az egészségüknek ártó, elavult termelési szokást elhagyják. A megelőzés fegyverei között a leghatásosabb a védőoltás. Sajnos azt kell látnunk, hogy addig nem történik hathatósabb intézkedés a lakosság széles rétegeinek ingyenes védőoltással való kezelésére, amíg erre szomorú és súlyos, kényszerítő tapasztalatokat nem szereztek. A kor egyik legfélelmetesebb, a középkortól örökölt járványos megbetegedése a himlő volt. De tömegmészárlást végzett a kiskunok között a több ízben járványszerűen fellépett vérhas és skorbut is. Az előbbivel szemben a sajnos későn bevezetett védőoltások, utóbbiak ellen egészségi és higiéniai szabályok betartása nyújtott preventív védelmet. Ekkor az embereket a csaknem megszokott állandó háborúkon kívül a gyakori tűzvészek és rablások veszélyei mellett, a súlyos emberáldozatot követelő járványok réme is fenyegette. 1785-ben nagy vérhasjárvány lépett fel, amelynek oka csaknem kizárólag a higiénia hiánya volt. Bizony, a nép számára a téli időszakban jóformán ismeretlen fogalom volt a fürdés, de még a tisztálkodás igénytelenebb alakjaira is orvosi rendelkezésekkel kellett rászoktatni az embereket. Elő kellett írni, hogy étkezés előtt kezet mossanak és hogy a széklet elásásával védekezzenek a vérhas ellen. Azt tudjuk, hogy e korban még a városokban is ismeretlenek a közművek, a járdák és utak annyira rendezetlenek és gödrösek, hogy a lovak nemegyszer lábukat törik, s mert a ló igen megszokott közlekedési eszköz, nem is annyira az emberek védelme, mint inkább a ló lábának eltörése esetén a város anyagi felelősségének előtérbe helyezése miatt gondolnak az utcarendészetre. De hogy még az illemhely is ismeretlen — erre utal a széklet elásása —, az eléggé megdöbbentő ebben a szabad kun társadalomban. Érdekes egyébként, hogy a kézmosást is csak azok számára írja elő