Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)

Dr. Donáth István: A közegészségügyi viszonyok a Kiskunságban

Hazánk, amely Nyugat és Kelet között áll, még nem fogadja el a felvilágosodás liberális elveit, hiszen erős az Egyház és főként Mária Terézia — az Egyház hű leánya —, minden intel­ligenciája ellenére. Mégis, e kor már tördeli a babona bilincseit, s ha nem is szabadítja fel a jobbágyot, de kezdi már ember­számba venni. Még nem hirdeti nyilvánosan a szabad ipart és kereskedelmet, de mindinkább számolni kénytelen ezekkel a tényezőkkel is. Igen érdekes az ebben a jobbágy világban egy külön kort és szigetet jelentő jász és kun társadalom, amely politikailag sza­bad, tehát túlnőtt a jobbágyi feudalizmuson, de gazdaságilag ósdibb, mert a már letűnt nomadizáló pásztori társadalmat jelenti, a paraszti és kulturáltabb letelepedettséggel szemben. Bizonyos kettősség ez, amely felemássá teszi az életet; egyfelől szabaddá, hiszen nem egy feljegyzést találunk arról,, hogy ide szöknek jobbágyok vagy katonák, de primitívvé is azáltal, hogy a földmívelésben és gabonatermelésben elmaradott, de szabad emberek a maguk közösségében élnek és alkotnak. Ebben az időben országosan nagy az orvoshiány, de a Kis­kunságban fokozottan az, mert itt az igények kisebbek, kezdet­legesebbek. Ha országosan erősek is még a babonák hatásai, úgy a Kiskunságban sokszorosan erősek; nem szabad feled­nünk, hogy 1750 körül boszorkányt égettek Kiskunhalason. Babona, népi gyógyítás, kuruzslás, tudatlanság. Nagyon vigyázni kell ennél a kérdésnél, mert abszolút ha­tár nincs. A régi füvek évszázados ismerete és a tapasztalás termelte ki az ősidők ,.,varázslóját", aki pap és orvos is volt egy személyben. Az utódok átvették a múlt tapasztalatait, és nem­egyszer hatásos gyógymódjait, s ebből a hasznos gyakorlati tapasztalatból épült fel később az orvostudomány. Nem szabad tehát statikusan szemlélni a kérdést, csak dinamikus, törté­neti szemlélettel értjük meg azt, hogy fokozatosan veti le a tisztult értelem a babona ósdiságát és szűri meg a tudást, a tudományt. Egészségtelen szokás volt a hullák csókolgatása, a reájuk borulás, de volt ebben ál-pietas is; még ma is előfordul. A gyász mélységéhez tartozott a minél hosszabban tartó búcsúz­ók

Next

/
Oldalképek
Tartalom