Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)

Sugár István: Az egri gyógyfürdő és fürdőkultúra története

pök. A számadáskönyv adatai szerint, „a püspök úr kérésére" fürdőt készítettek. Ügy hiszem, érdemes lesz megemlíteni, hogy az olasz levéltári forrás közlése szerint 1505-ben az egri várban készletben tartottak gyógyvizet („Aqua medicinalis"). Sajnos örök titok marad, hogy melyik forrás vizét használták erre a célra, de felmerül az iSj, hogy talán valamelyik egri forrásról van szó? A rendkívül gazdag reneszánsz kori egri püspök sem maradt el tehát kortársaitól, hiszen Antonio Bonfinitől tudjuk, hogy Vitéz János esztergomi érsek és maga Mátyás király is hideg és meleg vizű fürdőszobákat építtettek a budai várban, sőt az uralkodó Bécs elfoglalása után Komáromban, a várban hideg és meleg vizű fürdőhelyiségeket építtetett. Mint látjuk, a reneszánsznak a magyarnál lényegesen magasabb fokú olasz fürdőkultúrája értékesen éreztette hatását az egri fürdőre is. Az egri hévizek középkori jó hírére mi sem jellemzőbb, minthogy a XVI. században élt Istvánffy Miklós történetíró kiemelte azt, sőt valóban helyes megfigyelésével meg is toldotta: Eger „ ... nem távol a déli oldalon melegforrásokkal bír, mik bőven bugyognak fel, de a budaiaknál sokkal hidegebbek, de azért fürdésre alkalmasak ...". Egerben is ismerték tehát a szellemes középkori egészségügyi szabályzatot: „A fürdő, a bor árt a test egészségének, de a fürdő, a bor visszaadja a test egészségét." Azaz amilyen árártalmas, ha nem megfelelően használja valaki a fürdőt, ugyanannyira üdvös és hasznos lehet, ha azt orvosi előírás szerint alkalmazzák. Az egri fürdők további fejlődését azonban jelentősen és nagyban gátolta a XVI. század viharos, háborús eseménysorozata. Eger török kézre kerülte után, a rendkívül fejlett török fürdőkultúra hatására jelentékeny felvirágzás mutatkozott ezen a téren, annak ellenére, hogy a 91 esztendős török uralom itt semmi maradandót nem alkotott. A mohamedánok fürdőkultúrájának elsősorban vallási alapja volt, de jelentős szerepet játszott benne a tisztálkodási tényező is. Andreas Baccius Elpidianusnak a törökök magyarországi fürdőiről szóló, 1571ben Velencében megjelent munkájában olvashatjuk, hogy a