Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)

Adattár - Somogy megyei adatok a veszettség történetéhez (Dr. Frankl József)

FORRÁSOK Magyar Országos Levéltár. Helytartótanács. Dep. Sanitatis. 1841. Fons. 12. Pos. 138 a. Prot, szám: 40.334.— Helytartótanács. Dep. Sanitatis. 1841. Fons. 12. Pos. 144. ad: 1. Prot, szám: 41.966. — Helytartótanács. Dep. Sanitatis. 1841. Fons. 12. Pos. 148/a. Prot, szám: 43.660. — Helytartótanács. Dep. Sanitatis. 1841. Fons. 12. Pos. 152. ad: 1. Prot, szám: 44.449. — Dr. Varga Lajos: Részletek a magyar közegészségügy történetéből, különös tekintettel az Országos Közegészségi Tanács megszervezésére és első negyedszázados működésére. Akadémiai doktori értekezés. 1960. Somogy megyei adatok a veszettség történetéhez A veszettség elleni küzdelem — mint Magyary-Kossa írja — minden időkben nehéz kérdése volt a magyar közegészségügynek. Hatszáz évre visszamenő történeti adatok utalnak erre, mert már a budai jogkönyv, továbbá a szepesi városok jogkönyve is (1370) foglalkozik a veszett ebek elleni intézkedésekkel. A gazdátlan, kóbor kutyák garázdálkodása valóságos csapás volt a városokra és falvakra. Bártfán már a XV. század eleje óta volt kutyapecér (occisor canum, littor canum), aki a kutyákat irtotta és az elhullottakat eltakarította. Brassóban az 1541—1551 közötti tíz évben kb. 4000 kóbor kutyát vertek agyon a cigány pecérek (lictores egiptii). Más városokban is intézkedtek a veszett ebek irtásáról. Az volt a legnagyobb baj, hogy a veszett kutyák bizonyos fokú „védettséget" élveztek. Aki agyonverte őket, megbecstelenítő cselekedetet követett el és emiatt pl. kidobták a céhből stb. Az általános közegészségügyi védekezés természetesen a gyanús (sőt nem gyanús) ebek kiirtása maradt. A szörnyű betegség gyógyítására eredmény nélkül próbáltak meg mindent a kőrisbogártól a homeopata elvig: „similia similibus". Utóbbi a „kutyaharapást szőrivel" való „gyógyítás" volt. Ez a primitív népek ősi felfogása és eljárása, mely az egész világon el van terjedve. Már Arisztotelésznél is megtaláljuk, s talán (az orvosok közvetítésével?) innen ment át a nép hitébe. Csapó József doktor, Debrecen város híres orvosa még 1791-ben is ajánlja. „A seb tüzes vassal mélyen beégettessék, mely égetett sebre osztán a megveszett állat szőrit rá kell kötni, ennek fölibe pedig köttessék a terjé k". Nevezetes orvosság volt az utóbbi; magyar neve a theriacából ered,