Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)

Dr. Réti Endre: Magyar darwinista orvosok (1945-ig)

ken át mindig azok a kutyák maradtak meg, melyek legjobban tudtak a havon járni. A tenyésztő, aki kisebb termetű galambokat akar létrehozni, nem fogja galambjait éheztetni, hanem a spontán fellépő legkisebb termetűeket fogja kiválasztani szaporodásra. íme a válasz a célszerű, mindig a környezettel adekvát változás tanával kapcsolatos tételre, amely az utóbbi évtizedekben is kísértett: „Az élő természetben nincsen semmiféle cél felé való törekvés. Ha az élőlények a föld fejlődése alatt mind bonyolódottabb szerkezetűek lesznek és bonyolódott alkalmazásokat szereznek meg, akkor a természetben kétségtelenül kell valamely szabályozó alapelvnek működni; ezt Darwin a legalkalmasabbak kiválasztásában találta meg, amit a létért való küzdelem hoz létre. Ha a szervezetekben csakugyan megvolna az a képesség, hogy életük nyilvánulásait mindig a célszerű oldal felé vezessék, akkor ez áttörné a természeti erők törvényszerűségét és újra bevezetné a csodát a természettudományba." E sorok a darwini tanítás szép és tömör kifejezését adják: „A természet nem dolgozik egyetlen séma szerint. Egyszerre és együtt működnek az összes fajképző tényezők és nagyon gyakran nem lehet megmondani, melyik a döntő a változásban. Végeredményben minden fejlődés a külső tényezők hatásától függ. Ezek teremtik meg a változásokat, ezek idézik elő valamely szerv fokozottabb használatát és nemhasználatát, a külső körülmények teremtenek majd kedvező, majd kedvezőtlen létföltételeket és így majd ilyen, majd amolyan álakban hozzák létre a létért való küzdelmet. De hogy az erőknek ez a szabálytalan játéka az élőlényeket az egysejtű amoebától az emberig tökéletesítette, annak megértésére csak egyetlen természettudományi magyarázattal rendelkezünk és ez: a kiválasztás." Darwinista orvosaink sora nem végződött be azokkal, akiket felsorakoztattunk. A felszabadulás előtt is egész sora volt még azoknak az orvosoknak, akik az evolúció és a materialista gondolkodás hívei voltak, s akiket a tudománytörténetnek fel kell kutatnia, mert értekezésünk teljességre nem törekedhetett.