Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)

Dr. Réti Endre: Magyar darwinista orvosok (1945-ig)

Népszavában jelennek meg. Rengeteget fordít; ő fordítja le Darwin legtöbb művét magyarra, Kropotkint, Bölschét, a korszak ismert, nemzetközileg jelentős ,,,természetfilozófus ait" is ő tolmácsolja magyarul. Hazánkban ő a darwinista gondolat marxista alapon álló korabeli egyik úttörője, a természeti és társadalmi fejlődés széleslátókörű kutatója. Erről tanúskodnak előadásai, melyeket a Társadalomtudományi Társaságban és a Gallilei Körben tartott. Munkái: „Az ember származása", „Emberi és állati társadalmak", a Társadalomtudományi Szabadiskola 1908—9. évi működéséről szóló füzetben megjelent „Lamarck és Darwin" című tanulmány. Ezek jó része ma is mintaszerű, természettudományos szemléletében, világos elemzésében és következtetéseiben. Az 1918-ban megjelent „Az ember származása és a származástan vázlatá"-ból idézzük a következőket: A bevezetés Herakleitosz mottója („Nem látok mást, mint változást, Ne hagyjátok megcsalni magatokat! Szempillantásotok rövidségében és nem a dolgok természetében rejlik, ha szilárd szigetet véltek látni a változás tengerében") után így kezdi a könyvet: „Az Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember büszke világnézetét kétszer alázta meg a tudomány. Először Kopernikus, amikor kivetette a Földet a világ központjából és besorozta a bolygók közé, ahol is egyenrangú társaival együtt kering a Nap körül. Másodszor Darwin, aki megfosztotta az embert az élők birodalmában elfoglalt különleges helyzetétől és besorozta az állatok közé." A továbbiakban a biológia különböző fontos kérdéseiben nyilvánít ma is figyelemre méltó véleményt. A weismannista örökléstan gyenge pontjairól és a szerzett tulajdonságok átöröklésének lehetőségeiről pl. megírja, hogy Standfuss és Fischer sok éven át számtalan lepkenemzedéken át folytatott kísérletet. A kísérletek úgy történtek, hogy a bábokat szokatlan hidegben vagy melegben tartották, és a kikelt lepkék között sok olyant találtak, amilyen színeződésűek a természetben egyáltalában nem fordulnak elő vagy csak a legnagyobb ritkaságként. Ha ilyen rendellenes lepkéket párosítottak, utódaik között feltűnően sok volt az aberráció (így nevezik ezeket az