Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)

Dr. Réti Endre: Magyar darwinista orvosok (1945-ig)

1938-ban az amerikai sebészek meghívására körutat tett az Egyesült Államokban, s ekkor több ottani egyetem kínálta meg tanszékkel, de nem fogadta el és hazajött. Haladó gondolkodású volt. Már 1904-ben küzdött a teleológia hamis tana ellen, amely az élő világ létét, a fejlődését valamiféle titokzatos isteni célszerűséggel magyarázta. Rámutatott arra, hogy a darwini alkalmazkodás tana ad csak tudományos választ a fejlődés kérdéseire, és Mecsnyikov értelmezésében mutatja meg, miért van viszonylag összhang az élő világban. Nagy munkájában, „Az orvostudomány regényé"-ben, amely 1941-ben jelent meg Budapesten, méltatja Pavlovot. „Az orvosi tudomány nagyszerű kutatóinak hosszú sorából is kimagaslik Pavlov Petrovics Iván. A legcsodálatosabb elmék egyike, akiben egyesül Johannes Müller fáradhatatlanság a, kimeríthetetlen tudásszomja és lelkes romantikája Claude Bernard csodás operáló géniuszával. És abban is hasonlít a fiziológiának ehhez a két nagy mesteréhez, hogy kitűnő tanítványoknak hosszú sorozatát vonzotta magához. E pontban Pavlov talán még felül is múlja kollegáit, nemcsak azért, mert még 80 éves korában is 50 asszisztenssel dolgozott, hanem azáltal is, hogy tanítványai nemcsak hazájából, a gigászi orosz birodalom minden részéből, hanem a művelt világ minden tájékáról sereglettek köré, a szomszédos Németországból, és a balti államokból éppúgy, mint Angliából, Amerikából, Japánból és még sok más országból. Minden nemzet fiai elmentek az ő laboratóriumába." „Messze eltérítene a tárgytól, ha akár csak futólag próbálnák megmagyarázni, minő haladást jelentenek Pavlov vizsgálatai az élettan különböző fejezetei terén. Itt csak azt akarjuk kiemelni, hogy az az irány, amely az életjelenségeket pontos megfigyelés tárgyává tévén, ezt a fizikai és kémiai megfigyelések színvonalára igyekszik emelni, benne érte el ezideig legtökéletesebb kifejezését. Nemcsak találékony szellem, hanem a legpontosabb, a legkörültekintőbb vizsgáló, aki nem átallja, hogy százszor és ezerszer végezze el ugyanazt a kísérletet, hogy az abból levonható következtetéseket mennél biztosabb alapra fektethesse és aprólékos körültekintéssel, szinte kínos