Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)
Dr. Réti Endre: Magyar darwinista orvosok (1945-ig)
nek köszönhető, hogy a sok mindennemű vérkeveredés ellenére is ezer éven át megtartotta mert a honfoglaló magyarság tiszta vére mindenféle összeköttetésből győzelmesen került ki!" (34. old.) Ez a fajtatípus azonban homályos, elégtelen megjelölés, a nemzet többségét kizárná a magyarság soraiból. Ezért kénytelen Méhely egy még zavarosabb engedményre: „Mindenkit akiben magyar vér is van, magyarnak kell tekintenünk, és fajtatestvérül elfogadni, amennyiben ez a vér nyomja reá faji bélyegeit illetőleg az örökléstan nyelvén szólva, ennek érzékelhető nyilvánulásai ütköznek ki hordozójának testi és lelki alkatában." (Mongolok-e a magyarok? A Nép. 1925. március 30. Méhely.) A komolyabb polgári tudósok is bírálták e zavaros tanokat, Gáspár hátrálni kényszerül: „Vádként hangzott el Méhely ellen, hogy ő vércseppek, koponya alkat szem és hajszín szerint el akarja választani a magyart a magyartól. Ez hozzánemértésből ered mert Méhely szerint noha »a keverék magyarságot morphologiailag sőt lelki alkat szerint is szét lehet választani... a magyar fajvédőknek soha sem jutott eszükbe ezeket a félvér magyarokat a tisztavérű magyarsággal szembe állítani^." (A Cél. 1926 december.) „Így aztán a fajtisztaság mely Méhelynél is oly sokszor hangsúlyoztatik, inkább negatíve értelmezendő, amennyiben kívül esik rajta mindenki aki nem bír magában többet-kevesebbet a magyarságra jellemző mongoloidok véréből." Ismét megjelenik a német fasizmus másolása: „Magyarországon a törökös magyar... fajta képviseli azt a szerepet amelyet a Németországban tényleg gyakorol s ennél az analógiánál Méhely is eljut oda, ahová minden fajelméletnek el kell jutnia: kijelölni az uralkodásra hivatott és minden más elem elé helyezett fajtát." Hol található ilyen „törökös magyar?" „A törökös (turáni) típus különösen a földbirtokos osztályban még ma is jelentős hányadot képez, nem minden esetben egyenes folytatása a honfoglaló magyarságnak, hanem későbbi