Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)

Dr. Réti Endre: Magyar darwinista orvosok (1945-ig)

általános következtetéseit. Felfogásom szerint ez az egyedül helyes módszer s csakis ez vezethet az igazi megismeréshez." Az alábbi idézetek rámutatnak Entz határozott állásfoglalására: „Ma a származástan tételeit a teológusok sem tartják többé a vallás dogmáiba ütközőnek s élükön a jeles biológussal, W a s m a n n jezsuitapáterrel, elfogadják, de az ember származására való következmény nélkül. Már pedig az igazság keresésében ezen a téren ez előtt a két alternatíva előtt állunk: vagy helyes a származástan s akkor az összes élőlényekre, tehát az emberre is érvényes; vagy téves, s akkor egyszerűen elvetendő minden vonatkozásban." „Darwin természetesen kezdettől fogva tisztában volt azzal, hogy származás dolgában az ember sem lehet kivétel a többi élőlényektől." Jól látja Entz azt is. hogy nem megoldott még a származástan kérdése: „A Darwin szellemében folytatott vizsgálatok, amelyeket újabban tervszerű kísérletezések egészítenek ki, mindinkább meggyőznek arról, hogy a származás problémája sokkal bonyolultabb, mint amilyennek egy időben látszott." És amikor a darwinizmus ellen világszerte ismét támadások indultak, a Természettudományi Társulat 1914. évi (74.) közgyűlésén Entz Géza az elnöki megnyitóban („Néhány szó a darwinizmus állásáról") megvédelmezi a darwinizmust támadóival szemben. Driesch pl. 1902-ben ezt írta: „Azok előtt, akiknek van belátásuk, már rég meghalt a darwinizmus; a mit még mellette fölemlítenek, nem sokkal több, mint oly halotti beszéd, mely azt tartja, hogy: de mortuis nihil nisi bene." Fejtegetéseit Entz így fejezi be: „Nem, az a »cyklopsi« épület, melynek első köveit a kortársaitól meg nem értett, az utókortól pedig hosszú ideig elfelejtett Lamarck s utána egy fél évszázaddal Darwin lángesze rakta le, nem dőlt romba; de felfogásom szerint nem is dőlhetett, mert nem befejezett, hanem épülőfélben levő tan, és én úgy látom, hogy ma még csak némi építési anyag van rakásra hordva, melyet még ezután kell mesteri kezeknek harmonikus munkával díszes épületté feldolgozni. S vajon egyhamar tető alá kerül-e ez az épület? Ki merné ezt megjósolni?