Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)

Dr. Spielmann József: Szotyori József (1767—1833)

erdélyi történetének kutatója számos nehézségbe ütközik. Az adatok nem egyszer ellentmondóak, és ma még hiányosak. Váradi Sámuel ,,A tehénhimlő avagy a vakczina" című művében I— 1802-ben — már számos erdélyi orvos nevét közli, kik alkalmazták a jenneri eljárást. Kolozsváron ifj. Pataki, Eckstein, Nyulas, Bara; Marosvásárhelyen: Mátyus I. (valószínűleg itt is Mátyus Mátéról van szó), Kovács Antal, Szotyori József; Brassóban: Barbénius; Szebenben: Szabó András, Bod Elek, Bachner; Nagyenyeden: Kovács László; Dézsen Soós dr.; Károlyt ehérváron: Graeff; Besztercén: Friedenreich; Közép-Szolnok vármegyében: Őri-Fábián László. V. Bologa régebbi kutatásai felderítették a brassói Greissing dr. szerepét. Lenghel tanulmányában Sándor és Lonovitz nagyváradi, Gebhardt bánsági,, Heidenreich és Buchwald aradi orvosok nevét említi. Mindannyian Bécsből, De Carenótól kapták az oltóanyagot. Sajnos, Lenghel nem közli az oltások időpontját [34]. E tanulmány keretében nem térhetünk ki az összes erdélyi vonatkozásokra. Csak néhány nagyobb erdélyi várost veszünk számításba. Kolozsvárt illetően az adatok ellentmondóak. Nyulas Ferenc, a legbuzgóbb kolozsvári himlőoltó pl. azt hangoztatja, hogy a vakcinálások Kolozsváron 1801 október végén kezdődtek [35]. Neustädter viszont — aki ez idő tájt Erdély protomedikusa — azt állítja, hogy Kolozsváron 1801. október 8-tól 1802 januárjáig 361 himlőoltást végeztek [36]. Kinek higgyünk: Nyúlásnak vagy N

eustädternek? Tény, hogy 1801. nov. 5-én Kolozsváron instrukció szabályozza a himlőoltást, s megszabja, hogy az oltásokról ,,diárium"-ot kell vezetni. Brassóban — tudomásunk szerint — dr. Tartier (

Georg Traugott) városi-kerületi fizikus kezdi az oltásokat. Maga közli a Magistrátussal, hogy csak 1801 október elején sikerült Bécsből oltóanyagot szereznie és Barbénius doktorral együtt több, sikeres oltást végeznie [37]. Georg T

artler nekrológjában viszont azt olvashatjuk (1806-ban), hogy a brassói orvos bécsi testvérbátyján keresztül szerzett oltóanyagot,, s már 1801 augusztusában — Erdélyben „elsőként" — oltott Brassóban