Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)

Dr. Spielmann József: Szotyori József (1767—1833)

tőzés esetét közli. Az egyik anya vakcinált, a másikon a betegség enyhe lefolyású volt. A kudarc másik oka — szerinte — a rossz oltóanyag. A legmegfelelőbb az oltott egyéntől a 8. napon vett limfa. Le kell számolni a sarlatánokkal, akik arra törekednek, hogy sokat, nem pedig hogy tökéletesen oltsanak. A hatóságok kezére kell adni azokat a gazembereket, akik nyerészkedési vágyból oltóanyag helyett a „kelés mérgét inokulálják". Javasolja, hogy az orvosok vezessék be az általa már régóta és sikerrel alkalmazott oltási bizonyítványt (oltás időpontja, vakcina eredete, oltott kora, javasolt újraoltási időpont stb.). Végkövetkeztetése, hogy minden egyént két ízben kell beoltani. A ,j,Diététika" c. munkájában pedig háromszori oltást ajánl: az első fogzás előtt, a második fogzás körül és 24 éves korban, arra való hivatkozással, hogy „a már megállapodott testben esett oltás hideglelése az, mely hihetősen megedzi a testet, mint elmásoló betegség (alternans), kitörli abból a himlözhetést, de a több himlők nemére ki nem terjed" [26]. E gondolat terminológiája ma idegenül hangzik ugyan, de — kétségtelenül •— helyes felismerés húzódik mögötte: az immunitás és a specificitás empirikus leírása. Szotyori harcosan szembeszáll a jenneri oltások ellenségeivel. A sötétség erői Európa-szerte acsarkodtak az állati eredetű himlőanyag ellen, azt hangoztatták, hogy „a tehenek betegségének emberre való átvitele a humanitás megsértése". Szotyori nevetségesnek tartja azt a tényeken megdőlt „érvet", hogy az oltóanyaggal együtt ^,az állati indulatok" is átszállnak az emberre. Szotyori bizonyítja, hogy az oltások sikere megcáfolja azt a hazánkban is elterjedt hibás felfogást, hogy a fekete himlő „olyan adója emberi természetünknek, melynek lefizetését, ha valaki elmulatná életében, még a sirban is utána kell fizetnie" [27]. A szülők elemi kötelessége, hogy gyermekeiket hozzáértő szakemberrel, jó oltóanyaggal beoltassák, mert ha oltott egyének meg is betegednek, „hasonlíthatatlan nagyobbsággal és többséggel vagyon a bántatlanul maradt vakczináltak száma, a meghimlözött vakczináltak felett" [28].