Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)

Dr. Réti Endre: Magyar darwinista orvosok (1945-ig)

huszadik század első évtizedétől kezdve a Darwin által már aláhúzottan fontosnak jelzett új tudomány: az örökléstan. A legnagyobb ideológiai összekütközések éppen a genetika területén voltak. A század első évtizedeiben a már említett elkülönülés elég határozottan kialakult: Tyimirjazev, a svájci Vogt, a Micsurin- és a francia Danieí-iskola jelentette a két iskola egyikét (ezen belül az ellentéteket az abszurdumig élező Liszenfcó-irányzattal). Ez az iskola eleinte eléggé következetesen ragaszkodott is a darwini tanításhoz. A másik iskola Mendelre hivatkozott, bár voltaképpen nem volt vele feltétlenül összefüggésben; fő képviselői közül Weismann, Morgan nevét szokták említeni. Míg Tyimirjazev és követői Darwin materialista és dialektikus vonalvezetését igyekeztek aláhúzni a biológiában, a Weismann-iskola sok kutatójára rányomta bélyegét a kor, a kialakult imperializmus, a nemzetközi tőkésvilág ideológiája, mely iskoláival, nevelésével), behatásaival a biológiában ugyanúgy, mint a korabeli fizikában, elhintette a bizonytalanságot, az okság, a determizimus érvényességének kétségbevonását, s nemegyszer transzcendentális tényezőket csempészett a természettudományos elméletek hézagaiba. A klasszikus genetikai irányzat azonban nemcsak a kor uralkodó politikájának hatása alatt fejlődött, hanem a szakemberek azon felfedezése következtében is, hogy a Darwin által kifejtett tételek egyike-másika, az általa felvázolt fejlődési mechanizmus elvének bizonyos hiányosságai következtében, nem tud kielégítő magyarázatokat adni az evolúciós folyamatok végbemenésének módjára vonatkozóan. Ezért bukkantak fel egyre sűrűbben olyan vélemények, hogy az evolúciót a paleontológia és az összehasonlító diszciplínák bizonyítékai alapján bebizonyítottnak lehet ugyan tekinteni, de Darwin nem ment bele részletesen abba a problémába;, hogyan állnak elő azok az apró változások, amelyeknek halmozódására visszavezeti a fajták, majd ugyanilyen mechanizmus révén a fajok kialakulását. Darwin a maga korának ismeretei alapján megelégedett azzal, hogy megmutassa a környezet és a fajok közötti kapcsolatot, megállapítsa, hogy a fajok alkalmazkodnak a környezethez. Voltaképpen azonban nem az alkalmazkodás folyama-