Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)

Dr. Réti Endre: Magyar darwinista orvosok (1945-ig)

kell venni. Az ember a többi élőlényektől nem képez elszigetelt egyéniséget: a kapcsolatot amazokhoz kimutatja a fejlődéstan és az összehasonlitó bonctan." „Az emberrel együtt nemcsak a gerincesek, de a gerincztelenek nagyrésze is petéből fejlődik, csiraleveleik, ősi szerveik vannak, mint az embernek, s a fejlődésnek e bizonyos idejében igen bajos meghatározni, váljon madár, emlősállat, vagy emberi ébrénnyel van-e dolgunk. Szerfelett kívánatos tehát, hogy a leendő orvosok természettudományi ismereteinek bővítése szempontjából a fejlődéstant és az összehasonlító boncztant hallgassa, hogy az alaptételek ismeretét elsajátítsa." Ugyancsak egyértelműen foglal állást a Schulek Viktor beszédéről hozott beszámoló, amely szerint „Az orvosi cselekvés ezúttal elméletek helyett tényekre támaszkodott és magának kötelességül szabta, hogy megbízhatónak már csak azt tekintse, ami ismeretlen tényezők belejátszása nélkül természettudományi szabatosságnak helytállna. Most az orvosi törekvések a régivel ellentétben: a szerves tömeg tényezőit elkülönítve felismerni, de a gyógyászatban az egész szervezetet méltányolni. Természettudományi értelemben tett szoros sokszor állati kísérletek adnak arra lehetőséget." Teljesen világosan szegezi le magát ez a kijelentés a szervezet egységének tana mellett. Jellemzőbb a kor racionális, materialista orvos-gondolkodóira az a felfogás, amely Korányi Frigyes: „Emlékbeszédéből Skoda József tanár és levelező tag felett". (Elhangzott a budapesti orvosegyesületben) cseng ki (Orvosi Hetilap 1882/1119.). Korányi szerint a Hoffmann-féle tanok vezették tévútra az orvosokat, hiszen átfogó elméletet a tényanyag hiányában akkor még nem lett volna szabad felállítani. „Ha már ezen irány elragadta a speculatióra ugy is mindig hajlandó orvosokat, egyenesen magas czélnak lett a speculatio tekintve, midőn azon mély tanok, melyek Kantnak „»Metaphysische Anfangs gründe der Naturwissenschaften« cimü munkájában letéve voltak, a német orvosok által a jogos határon tul vihetvén, természeti felismerés módszeréül a fáradalmas kutatásokat követelő tnductiv módszer helyett az aprioristicus érvelés lett felkarolva.