Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)

Dr. Réti Endre: Magyar darwinista orvosok (1945-ig)

Egyébként Markusovszky számtalanszor élesen fejti ki materialista állásfoglalását: „Bármily aggodalommal nézzék is az úgynevezett szellemi mivelődésnek párthivei a mai világcultura anyagi irányát, az anyag csak akkor halott, ha ők azt azzá tették, s bármily anathémákkal sújtják is a mai culturát azok, kiknek hatalmát az megingatta, az emberiség ugy hiszem, hogy ezen miveltségtől, mely az érzéki perceptiót jogaiba viszszahelyezte, az egyénre s az egyénekből álló népekre annyit legalább is várhat, mint attól, mely az én-ből a világot levezethetni vélte, s mindenesetre többet attól, mely a számot e véges világban nagyra becsüli, s még az ember szellemi munkájának, sőt életének értékét is számokban igyekszik kifejezni s árát pénzben megszabni, mint attól, mely azt véghetetlennek és megbecsülhetetlennek hirdeté ugyan, de czélja elérésére vég nélkül is felhasználta, mely az élet törvényeit nem kutatta ugyan, de saját törvényeit Isten nevében a világra ráerőszakolni nem átalotta. — Nem a tudományban és nem az igazság fölismerésében, de a tudatlanságban s az ösmeret tökéletlenségében rejlik a veszély; az emberi haladás azonban csak fokozatos lehet, s annak, ki a czélt akarja — mit akarnunk kell —, az oda vezető ut akadályaival és veszélyeivel is meg kell küzdenie." Margó is, Jendrássik is egyetértett abban, hogy az ember az élővilág tagja, maga is fejlődés eredménye. Az emberi gondolkodás is anyagi alapokon nyugvó folyamat, az agy működése — ez a fogalom, mely a darwini eszméknek teljesen megfelel, ugyancsak eszmekörükbe tartozik. Az a tudós azonban, ki ezzel a kérdéssel olyan mélyreható és úttörő módon foglalkozott, hogy nemzetközi síkon is a pavlovi tanítás egyik kiváló előfutárának tekintjük, Lechner Károly volt, a nagy kolozsvári ideggyógyász professzor. Lechner (1850—1922) Bécsben és Berlinben ismerkedett meg a psziho-fiziológiai irányzattal, amely későbbi munkásságának mérföldkövét jelentette. Az angyalföldi elmebeteggondozó igazgatója, majd a kolozsvári egyetem tanára lett. Kemény harcot vívott a földesúri Magyarországgal, amelynek, mint beszédében mondotta, „sürgősebb egy félmilliós ménló beszerzése, mint a tudományos kutatás mindennapos