Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)

Dr. Réti Endre: Magyar darwinista orvosok (1945-ig)

földünk anyagvázlatát... maga a természet idézte elő azon törvények szerint, melyek még most is intézik tüneményeit." „A legújabb rendszert Darwin adá, oly tudományos készülettel, minővel e kérdés megfejtéséhez még nem fogott senki." „A fajváltozás, a változatok öröklése és szilárdulása tényeken alapszik." Jól látja, hogy az egész élővilág rokonságban van egymással, „s a valódi rokonság csak közös származásból magyarázható, melynek maradandó jelvényei... a multat összefűzik a jelennel, s az összes természetet rendszeres egésszé képezik". Óvatosan foglal állást az ember állati származását illetően: „Léteztek-e a geológiai korszakok valamelyikében a majomhoz közelítő emberek, vagy az emberhez hasonló majmok? erre a jövő felelend." Másutt pedig: „Midőn vitatjuk, hogy az ember és az emberalaku majmok közt alkatilag oly határvonalat lelünk, minők általában az állatok közt léteznek, csak azt hirdetjük, mit tények tanítanak anélkül, hogy az emberek szellemi felsőbbségét tagadnák." De tovább is ment és minden vallási tanitással szemben az életnek az élettelenből való keletkezését is feltételezi („A földtan ujabb haladásáról"): „A világtenger özönétben, elkorhadt szirtek mosadékaiból megindult a rendes rétegek alakulása, hol az egymásraboruló üledékekben feltűnt a szerves élet, s mindig uj, mindig nemesebb alakokban felküzdé magát a jelen természetig." Természettudományos cikkei, előadásai, állásfoglalásai a darwinizmussal kapcsolatban 1871-től abbamaradnak. Az életrajzban keresve erre magyarázatot, kitűnik, hogy Rónait éppen ebben az évben nevezték ki vallás- és közoktatásügyi miniszteri osztálytanácsossá, s ez év októberében Rudolf trónörökös történelemtanárává, majd Mária Valéria főhercegnő nevelőjévé: azt követően pozsonyi nagyprépost, választott szkodári püspök, vb. titkos tanácsos lett az egykori szabadságharcosból és lelkes ismeretterjesztőből. A darwinizmus első hírei hamarosan kiváltják az első antidarwinista válaszokat. Greguss Ágost viszonylag lojálisán és elismerően fogadja a fajok keletkezéséről szóló tanaikat. Greguss Ágost ,,Az ember helye a természetben" c. cikkében így ír (Budapesti Szemle. 1863. 17. kötet. 420.): „A környező