Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)

Dr. Spielmann József: Szotyori József (1767—1833)

Nyelvújító törekvései nem jártak sikerrel. Az általa alkotott műszavak többnyire erőltetettek. A „chirurgusokat" ,gyógy­mesterek"-nek, a kórházat ,,gyógyhajlék"-nak, a betegápolót „betegész"-nek, a hidegrázást „fázfülés"-nek, a gyulladást „lan­gazat"-nak, a ragályt „foganszvány"-nak, az artériát „himér"­_iek, a vénát ,.,nöstényér"-nek, a nyirokedényeket „vizenyér"­nek, az epidémiát „népelborító betegség"-nek, az endémiát „népben eredő betegség"-nek stb. nevezi. Szotyori József szoros kapcsolatban állt az erdélyi felvilágo­sodás legjobbjaival. Kezelőorvosa és bensőséges barátja Bolyai Farkasnak (annak feleségét az elsők között részesíti himlő­oltásban). Eszmei közösség fűzi Antal János kollégiumi tanár­hoz, a „Nyelvmívelő Társaság" lelkes tagjához. Köteles Sá­muel, a kanti bölcsészet erdélyi meghonosítója buzgó támo­gatója Szotyori kórházalapító terveinek. Teleki Sámuellel, a marosvásárhelyi Teleki Téka alapítójával élénk levelezésben áll. Váradi Sámuelhez kötik a közös bécsi diákévek és a himlő­oltás meghonosításáért vívott úttörő harc. Ferenczi József, az első erdélyi orvosegyesület megalapítója „nemes orvos-ba­rátja". Közös eszmék szólalnak meg Szotyori József és barátja, Ge­cse Dániel marosvásárhelyi orvos írásaiban. Akárcsak Gecse, az „Emberszereteti Intézet" alapítója [14], Szotyori is több íz­ben sürgeti a „nemzeti polgári oskolák" felállítását. Egyik művének bevezetőjében pedig azt javasolja, hogy létesítsenek minél előbb „egy leánynevelő intézetet, mely a szegényebb sor­súak leánygyermekeiket rendeltetéseikre készítse, a művelődés jótéteményeiben részesítse. Szegények teszik az emberi nem nagyobb részét, a leánygyermekek a szülöttek számának fele­részét, ezek pedig: mint leendő feleségek, anyák, gazdasszo­nyok, a haza, nemzet, família és házak boldogságának kiegé­szítő részét. Annyival méltóbban kívánhatni egy ilyen intézet felállítását, mivel a magyar asszony éppen olyan mértékben tökéletesíthető, mint akármely más nemzetbeli asszony" [15] — hangoztatja. Ez a követelés annál inkább figyelemre méltói, mert Erdély­ben még a XIX. század második felében is a lakosság 70%-a

Next

/
Oldalképek
Tartalom