Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)

Dr. Réti Endre: Magyar darwinista orvosok (1945-ig)

képesek kimutatni, miképp bizonyos megelőző körülményekre bizonyos jelenségeknek elkerülhetetlenül következniök kell, csak akkor van általok a jelenségek közti törvényes viszony végoka kijelölve, csak akkor tekinthetők azok mint hű kifejezései valamely természettörvénynek, csak akkor illik rajok az elmélet címe. De ilyen képzetek egyedül csak okszerű következtetés útján az előbb kinyomozott számos jelenségek közti viszonyból nyerhetők." A kor legkiválóbb orvosai a legkülönbözőbb alkalmakat ragadták meg, az orvosi cikkektől kezdve a halotti beszédekig, hogy állást foglaljanak az idealista tanokkal szemben, a természettudományos gondolkodás mellett. Az összehasonlító bonc- és élettan problémáiról szólva az Orvosi Hetilap 1858. évi 39. számában ezeket a sorokat találjuk: „Az orvosi tan mindig empiricus tényekből és elmélettételekből fog állani, de tudomány csak annyiban leend, menynyire — tárgyra és módszerre nézve — physika, bonc- etetés vegytan tud lenni. Ott ahol az megszűnik, a tudománynak is vége van, ott csak tények vannak; elszigetelt, meg nem fejtett tények, melyek ama tudománytól várják az értelmezést. Az orvoslat e még tudománnyá nem alakult területén nem a nyegleség, tudatlanság, mysticizmus, mely annál szűkebbre fog szoríttatni, minél tovább terjed a tudomány". A továbbiakban a cikk (valószínűleg Markusovszkyé) élesen szembefordul a vitalista eszmékkel. Dr. Kovács Sebestény Endre Bene Ferencről mondott emlékbeszédében (Pest, 1858) a XVIII. század végi orvosi iskolák humorális és szolidáris elméleti vitáiról szól, az élettani szemlélet terjedéséről, majd így folytatja: „Míg ezen materialista eszmék egymást váltogatják, nem maradt terméketlenül a philosophiai elméleteknek dus mezeje sem. Liebnitz és Kant fellengő szellemei az orvosi tudományok nem egy éles eszű képviselőjét ragadták magokkal: így keletkezett a szellemdus Stahlnak animismusa, ki a bölcsészet átvitt elveit alkalmazá a tünemények magyarázására. Csak egy lépés kellett még, hogy a sok fellengő kifejezési formákkal és