Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 30. (Budapest, 1964)

Grynaeus Tamás: Gyógynövényárusok Szeged piacain

korától tizennégy esztendőn át volt szobalány Szegeden, különböző helyeken. Egy ízben 19 hónapig szolgált egy helyben, a Kis Dávid-féle házban (Klauzál tér, Széchenyi tér, Kárász-, és Kiss Ernő utca közötti ház). Egyik helyén, mikor már a szoptatós dajka fölöslegessé vált, rábízták a gyermeket. Tudott sok nótát, dalolt neki, míg elaludt. Reszketős hangon, el-elcsúszva, rákezdi: „Márványkőből, márványkőből Van a Tisza feneke, Gyenge vagy még, gyenge vagy még Babám a szerelemre..." „Nem voltam közönséges cseléd sehol, mindig olyan helyen voltam, ahol szakácsné, cseléd is volt". Ekkor volt először és utoljára életében (asszonya unszolására?) orvosnál, mert fájt a feje. Az orvos azt mondta, a huzattól van, mert kinyitja az ajtót és ablakot is. Mondja, hogy mikor kirázta a rongyot, bizony ki-ki nézett, végigtekintett az utcán. Tizennégy évi szolgálat után ment férjhez. 1948 óta özvegy, két gyermeke volt, de mindkettő meghalt kicsikorában. „Mink voltunk Szolnokon öt nyáron, Békéscsabán, Tatatóváron (sic), Vásárhelyen, Nagyváradon, Kishelen (Sáros vm. Közép vízköz mellett) téglaháznál. Ha téglaházhoz nem mentünk (erre a munkára mindig tavasztól őszig szerződtek el), mentünk aratni, meg csináltuk a magunkét. Lehet má' negyven év körül, mióta én vergődők evvel (ti. a gyógynövényekkel). Én meg oszt közbe (az otthoni munka közben) mentem, de csak ha itthon voltam; behordogattam. Mentem kétszer egy héten Szegedébe árulni. (Most már) ha befog az idő, nem is mék: ott nyomorogjak? (annak nincs értelme), csúszós az idő. Máskor (még fiatalabb korában) mentem, csak tavaly nélkülöztem. Csúszós az idő, ne adj' Isten elesnék, jeges-zúzos a járda, lába is, keze is eltörik az embernek. Még fél óráig se voltam beteg, nem ittam annyi orvosságot se, mint a gyufa mérge.* De az ilyen aki hosszú ideig él (mint én), mikor megindul: már ammen" (azaz gyorsan meghal). * A kis anyagmennyiség népi jellemzése.