Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 30. (Budapest, 1964)
Dr. Kiss József: Emlékezés Korányi Frigyesre
9. Lakás-zsúfoltság megszüntetése (különösen a cselédlakásoknál). 10. Orvosképzés fejlesztése. Mai tudásunkkal és szemléletünkkel is érezzük, hogy a fenti pontokba foglalt program mennyire haladó és előremutató volt. Nem Korányin múlott, hogy programja csak 80 év múlva, napjainkban, a mi társadalmi körülményeink között valósulhat meg. Nagykállói főorvos korában (1861) dolgozta fel Magyarország orvosi ellátásának kérdését. A Bach-rendszeri Magyarország 8 millió 110 ezer lakosát 2023 orvos látta el. Szabolcs megyében 5345 lakosra, Biharban 19 346 lakosra jutott egyetlen orvos! Sajnos az orvosok jó részének képzettsége is igen alacsony volt, még 1860-as mértékkel mérve is. Követelte a haza jobb orvosi ellátását, mert „minden egyes egyénnel kit a nemzetnek megtartunk, minden karral, melyet a munkának vissza adunk, szolgálatot teszünk a hazának". Több munkájában elemzi, hogy az effektív emberveszteségen kívül, milyen óriási gazdasági hátránya van az országnak a fertőző betegségek okozta munkaerőkiesés miatt. 1877—78 —79-ben typhusban 11 500 ember halt meg. Ugyanezen idő alatt a typhus miatt kiesett munkanapok száma: '2y 2 millió. 1861-ben csak Nagykállóban 249 maláriás felnőtt beteg volt, akiknek munkaidejéből legalább 518 munkanap esett ki csak a lázas roham miatt. Noha a rohamok leküzdése már megoldott feladat abban az időben is, a typhus megbetegedések száma is jelentősen csökkenthető lett volna, ha a közegészségügy és a műveltség színvonala nem oly alacsony. És hogy nyilatkozik Korányi az orvosi pályáról? ... „az orvosi pálya nem tűr könnyed elbánást, ezzel számolnia kell annak, aki erre a pályára lép. Az orvos nemcsak saját és családja, de betegeinek életét, szenvedéseit és aggodalmait is éli". Munkabírása késői öregségéig töretlen volt. Kora reggeltől késő éjjelig dolgozott, kutatott, gyógyított, nevelt és szervezett.
