Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 30. (Budapest, 1964)
Dr. Kiss József: Emlékezés Korányi Frigyesre
de jóval műveltebbek voltak a zsellérnépnél, gyerekeiket betegség esetén nem javasasszonyra, hanem orvosra bízták. Korányi statisztikai számok felhasználásával is élesen szembefordul azon „úri" nézettel, hogy „a parasztnak nincs szüksége orvosra, az minden orvosi segély nélkül is felgyógyul", és a legerélyesebben követeli, hogy mindenki megfelelő orvosi ellátáshoz jusson. 1861-ben, az ún. Schmerling-korszakban, bizonyos önkormányzathoz jut a megye. Ekkor egyhangúlag választja meg a megyei képviselőtestület megyei főorvossá a fiatal tehetséges Korányit. Az ő főorvossága idején a Duna-Tisza közi nagy szárazság követte ínség elől sokan vándoroltak Szabolcsba. A bevándorlottak között kiütött járványos betegségek leküzdésére Korányi szervező munkája nyomán megszületett egy kis járványkórház Nagykállóban, amely a járvány megszűnte után is fentmaradt és jogi alapját képezte a Szabolcs megyei Kórháznak. Természetesen ezt a kórházat is a fáradhatatlan Korányi vezette. 1860 júniusában vette feleségül Bónis Malvint, az egyik ősi szabolcsi család leányát. Jellemző, hogy Korányi ebben az abszolutisztikus korban is olyan családból választott házastársat, amely mindig osztrákellenes, igaz magyar érzelmű volt. A Bónis család egyik őse mint Rákóczi Ferenc várkapitánya szenvedett bakó által vértanú halált, apósa pedig a Szabadságharc után 7 évi fogságot. Korányi házassága a legideálisabb, a legtisztább volt. Nagykállói működésével kapcsolatban sikerült az Országos Levéltárban Korányi két eredeti megyei főorvosi jelentését felkutatnom, amelyeket tudomásom szerint még nem közöltek. Meg kell vallanom, nagy elfogódottság vett rajtam erőt, amidőn a 101 évvel ezelőtti ismeretlen Korányi-kéziratot kezembe vettem. Korányi főorvosi jelentéséből idézem arról a himlőjárványról szóló beszámolójának egyes részeit, amely 1862-ben főleg ezen a vidéken zajlott le. „Legjelentékenyebb betegség melyet ezen évszakban észleltünk volt az emberhimlő, mely valóságos járvány alakban és kiterjedésben merült fel, különösen Nagy- és Kiskállóban, Ksemjénben, Biriben, Üjfehértón, Nyíregyházán," Rákamazon, Gáván,
