Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 30. (Budapest, 1964)

Dr. Balogh János: Az Új Szt. János Kórház keletkezésének főbb adatai

megállapította, hogy a Retek utca és a Kútvölgyi dülő talajviszonyai egyformák. A közgyűlés erre elrendelte, hogy az I. ker. Kútvölgyben levő telkeket vásárolják fel. Az árak négyszögölenként 3,5 forinttól 1,59 forintig váltakoztak. Minden telektulajdonossal meg lehetett egyezni Haszmann József kivételével, aki 5 forinton alul nem volt hajlandó odaadni szőlőskertjét. Ezért elrendelték a kisajátítást. Az előzőekben már szóltunk arról, hogy ezek a telkek meglehetősen értékesek voltak, engedjék meg, hogy kortörténeti érdekességként megemlítsem, hogy ezen nagy értékű ingatlanvagyonok tulajdonosai között nem is egy volt, aki írni, olvasni nem tudott. A kisajátítás nem ment egyszerűen, mert bár a belügyminiszter hozzájárult, de értesítette a főváros közönségét, hogy a kereskedelemügyi minisztert is kérelmezniük kell ebben-az ügyben. Haszmann még így sem járt rosszul, mert szőlőtelepéért 21 785 forintot fizettek ki neki. 1892 februárjában a közgyűlés úgy rendelkezett, hogy a fővárosi mérnöki hivatalt jelöli ki a tervezési munkák elvégzésére. 1892 novemberében, amikor a polgármester felelősségre vonta a mérnöki hivatalt a késedelemért, kiderült, hogy a munkálatok azért húzódtak el, mert a mérnöki hivatal a kapott négy hónap alatt a felszerelés hiányosságai miatt a tervezésnek eleget tenni nem tudott. A fő probléma itt a telek rendezése volt, mert a pavilonok között nem akartak lépcsőt építeni, ennek elkerülhetésére viszont lejtmérési munkálatokat kellett végezni, amiben a mérnöki hivatalnak akkor még nem volt tapasztalata. A mérnöki hivatal vezetője április 26-án Barla Elek mérnököt jelölte ki a munka elvégzésére, ő azonban megbetegedett, a segédmérnök időközben más állást vállalt és így aztán nem volt senki, akit a bonyolult lejtmérési munkálatokra be lehetett volna állítani. Ugyanebben az évben a belügyminiszter sürgetésére azt írják, hogy a kórház 1894-ben fedél alá kerül. Közben azonban más bajok is mutatkoztak. Egyre több hang hallatszott, amely sokallotta az építkezés költségeit, ezért a polgármester utasította a mérnöki hivatalt, hogy kísérelje meg a költségeket csökkenteni. Sokan kifogásolták a villámhárítók költségességét. Mások a sebészeti pavilon hosszának megrövidítését javasolták hat méterrel. így húzódtak a dolgok és talán ez volt az oka annak, hogy az építési pályázatot 1894. december 14-én írták ki 1895. január hó 21-i határidővel. Kikötötték, hogy az épít-