Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 30. (Budapest, 1964)

Dr. Balogh János: Az Új Szt. János Kórház keletkezésének főbb adatai

A kórházról a régi embereknek egészen más fogalma és elképzelése volt. Tudjuk, hogy a kórházak története azzal kezdődött, hogy az utak koldusait, vándorait, a városok nincstelenjeit, az áthaladó szegény utasokat a kegyes barátok vendégszállásokon összegyűjtötték, testi és lelki sebeiket igyekeztek gyógyítgatni, s az arra rászorulókat étellel, itallal ellátták. Régen a jelentős jogelőnyöket élvező városi polgár mindent a saját házatáján intézett el, többé-kevésbé önellátó volt, s ha megbetegedett, az orvos, a borbélysebész, a bába házhoz jött, a beteget ezek utasítása szerint a családtagok ápolták, így volt ez szokásban a XVIII. század elején is, csak a nincstelen szegények, az élet elesettjei és az átutazó idegenek szorultak a kórház segítségére. Egyetlen kivétel ez alól a rendkívüli járvány volt, akkor a betegeket jogállásukra való tekintet nélkül bevitték a kórházba. A korábbi századokban az állam nem törődött a megbetegedett emberekkel, ez magánügy volt, erre az állam nem áldozott, és később is csak a hadsereg számára építettek az állam költségén kórházat. így volt ez Budán is. Már az ostrom alatti időből is tudunk államköltségen fenntartott katonai kórházakról, sőt ilyen jellegű intézménye a várban a törököknek is volt. Az ostrom befejeztekor romházat telekkel együtt 150 forintért lehetett vásárolni, és akkoriban egy jó polgárházat 2 — 3000 rénusi forintért építettek fel. Adatok ugyan ez ideig nem kerültek elő, de nem járhatunk messze a valóságtól, ha az 1710-es szükségkórház építési költségeit 1000 forint körüli összegre tesszük. Összehasonlításul megemlítem, hogy a budai tűzérszertár (Zeughaus), amelyet lí)0l-ben bontottak le, az 172<)-as években épült, az államnak 28 000 rénusi forintjába került. Az állam közömbösségét a polgárok egészségügye iránt még egy érdekes körülmény is bizonyítja. Buda felszabadulása után az első elöljárókat Werlein kamarai inspektor nevezte ki. A város tanácsának képviselői részt vettek a pozsonyi országgyűlésen és ott megtudták, hogy a régi időkben milyen előjogai voltak Buda városának. Elhatározták, hogy ezeket a régi jogokat visszaszerzik. Itt kerültek összeütközésbe a kamarai tisztviselőkkel. A polgárok érdekei a Budán szolgálatot teljesítő katonatisztek gazdasági érdekeivel is összeütköztek, s a kameráriusok, a katonatisztek és a polgárok között évekig tartó szívós, elkeseredett