Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 30. (Budapest, 1964)

Dr. Bencze József: A magyar kalendáriumok orvostörténeti vonatkozásairól

Ha az érverés „kihagyós" vagy „sántit", akkor a betegnek jó egy kis szíverősítőt adni, akár valeriánát pálinkában vagy pedig megszárított gyöngyvirág porát borban, vagy mézben elkeverve. Mint hasznos orvosságokat írja le a köményt, az ánizst, az ökörfarkkórót, a harangvirágot és a mályvát. Hosszan ad tanácrokat „a podegra, a giliszta, a kehe, a mellbaj, a vesearéna" gyógyításáról. Ezek sem különböznek azonban a XVII — XVIII. század népi empirikus gyógyításaitól, sőt legtöbbször csak azoknak változatai. „Ofner Schreibkalender" című, 1845-ben megjelent (/. Gyurián és M. Bagó kiadása) külön fejezetet szentel „Nützliche Hausmittel" cím alatt a házi gyógyításra: fülbajok, fülfolyás, nagyothallás, gyomorfájás, köhögés és vérköpés, végtagfájás ellen ad különböző tanácsokat, amelyek semmiben sem különböznek a szokásos népi gyógyítástól. Utána külön fejezetben foglalkozik az állatgyógyítással. Az 1841. évben a „Der Vaterländische Pilger für Ungarn und Siebenbürgen", Kassán jelent meg Carl Werfel nyomdájában. 24 sűrűn nyomtatott oldalon „Lebensbeschreibung der Heiligen auf jeden Tag des Jahres", amelyben a szentek életének ismertetésekor majdnem mindegyiknél megjegyzi, hogy a fohászkodás hozzájuk milyen betegség ellen véd vagy gyógyít, hová kell elzarándokolni Magyarországon a hívőknek, hogy kiválasztott és betegségükre fontos szentükhöz imádkozzanak és meggyógyuljanak. Ez a kalendárium 1848-ig évente megjelent, akkor beszüntették, de 1852-től ismét megjelent németül, magyarul és szlovákul. Utóbb a Szent István Társulat vette fel kiadványai közé, hasonló fanatizáló tartalommal. „Közhasznú Honi Vezér Kalendárium" 1837. évi kiadványa (Lander

er nyomda) nagy formátumú, 250 oldalas naptár, szintén gyógyító tanácsokat ad, és sokat foglalkozik a kolerával is. De ugyanennek a kalendáriumnak az 1839. évi kiadványa 288 oldal, és ebben az „Emberisméret" című fejezetben igen okos anatómiai, antropológiai, élettani, belgyógyászati, gyermekorvoslási tanulmányt közöl 12 sűrű oldalon. Szerzője ismeretlen, csupán annyit árul el a bevezetésben, hogy „tudós pest-budai doktorok" írásait közli. Ugyancsak a „Honi Vezér" 1844. évi kiadványában a 81. oldalon felbukkan már Priesnitz neve, és hosszan, több oldalon ismerteti