Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 30. (Budapest, 1964)

Adattár - Adatok a röntgenlámpa történetéhez

Id. Lengyel Béla (1844—1813) Than Károly mellett a magyar tudományos kémiai úttörője. Doktori oklevelét a heidelbergi egyetemen szerezte, ahol 1870—71-ben Bunsen Róbert tanársegéde volt. Hazatérve Than professzor mellett működött mint segédtanár. 1877-ben a részére szervezett II. számú Kémiai Intézet vezetését vette át, amelynek haláláig igazgatója volt. A Magyar Tudományos Akadémia r. tagja, majd osztálytitkára, a Magyar Ásványvízelemző Intézet igazgatója, a Magyar Természettudományi Társulat elnöke volt. Tudományos működése főként a kísérleti szervetlen kémia területére esik. Ő fedezte fel a trikarbon-diszulfidot, elsőnek állított elő nagyobb mennyiségű kompakt fémkalciumot és stronciumot. Ő fedezte fel a kalcium-nitritet, leírta tulajdonságait és kimutatta, hogy a kalciumammóniában hevítve kalcium-nitriddé alakul. Szerzője az 1889-ben megjelent ,,Chemia" című első, korszerű magyar nyelvű egyetemi tankönyvnek. Tudományos vizsgálatai során merült fel az az ötlete, hogy a platinaantikatód helyett más fémeket, illetőleg anyagokat használjon a katódsugarak lefékezésére és ennek révén a röntgensugarak létrehozására. Ilyen irányú kísérletei során kísérleti anyagokat helyezett el a fémantikatód tartóberendezésébe. A Lengyel Béla professzor által sajátkezűleg készített kísérleti röntgencső antikatódja fehér márványból van de más kőzetekkel és egyéb anyagokkal is pótolta a fémantikatódot és vizsgálta a keletkezett X-sugarak természetét. A Lengyel Béla professzorra vonatkozó adatokat dr. Lengyel Béla professzor, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Általános és Szervetlen Kémiai Intézet igazgató tanára bocsátotta rendelkezésünkre, amit hálásan köszönünk. Freund 1903-ban megjelent radioterápiai alapvető munkájában dicsérettel emlékezik meg Lengyelről, mint aki egyike a legelsőknek, aki radiumsókat tisztán előállított. Lengyel személyében értékelhetjük az első hazai tudóst, aki a röntgenológia és a rádiumsugárzással foglalkozó kutatásokat végzett és hozzájárult országunkban az egységes szintetikus jellegű radiológia kialakításához. A századfordulót követően egészen a második világháborúig még kísérleti jelleggel sem készült országunkban röntgencső. A C. H. F. Müller hamburgi röntgengyár és a Magyarországon már 1890 óta képviselettel rendelkező Reiniger, Gebbert és Schall erlangeni elektromedikai gyár a századfordulót megelőzően olyan minőségben és viszonylag olcsón hozta nálunk is forgalomba a röntgencsöveket, hogy Kiss Károly 1898—1899-ben már teljesen abbahagyta a röntgencsövek készítését. A második világháború idején megpróbálkoztak kiskapacitású röntgencsövek hazai előállításával, ez a törekvés azonban hamarosan abba is maradt.