Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 30. (Budapest, 1964)

Adattár - Adatok a budai fürdők történetéhez (dr. Daday András)

megjelent munkáját, amely az első magyar nyelvű egészségtannak tekinthető. Most, csaknem négy évtized elmúltával kezembe került a szerzőnek a Kir. Magy. Helytartótanácshoz intézett beadványa. Ez nemcsak kísérő irata a munkának, hanem önarckép is, amelyből megismerhetjük egy népét szerető vidéki magyar orvosnak korát megelőző gondolatait. Sajnos, ezek a gondolatok is csak gondolatok maradtak, feledésbe merültek, hogy azután később, mások által megírva kerüljenek ismét szemünk elé. ,,...az ország javainak előmozdítása s embertársaimnak haszna engem is azon gondolatra bírt, hogy ezen könyvnek bemutatásával kettős alázatos kérésemet is terjeszszem a Fels. Kir. Helytartó Tanáts eleibe. Első az, hogy tekintetes Nemes Vármegyéknek szivére méltóztassék kötni ezen könyvnek a falusi nép között való elterjesztését. Második az, hogy módot méltóztasson találni ezen könyvnek az oskolákban is mind rendszerént vagy rendkívüli való Tudománynak oktatására. Az utolsó alázatos kérésre három indító ok ösztönöz leginkább. Elsőben, hogy éppen az előtt kell az országnak Nevendék Polgárjait egészségjek fenntartására tanittani, minek előtte az még nints megrontva, mert haszontalan igyekezet akkor már az órát rendes folyamatba hozni akarni, midőn annak minden kereke sőtt talán a rugó tolla is tellyesen meg vesztegettetett. Másodszor, hogy azt legnehezebben felejti el az ember, a mit gyermekkorában tanult. Ki nem tudja pedig, az egészségre való vigyázásnak regulajiból tsak ugy lehet igazi hasznot várni, hogy azok az emlékezetben mindenkor jelen vannak ? Harmadszor, hogy ha tsak ezen tárgy az oskolákban nem fog taníttatni, sikertelen marad minden bizonnyal az ebbéli haszonnak meg nyerésére intézett igyekezet. Mert tapasztalt az, hogy a Magyar Köznép még az Hlyen leg szükségesebb dolognak olvasásán se kapkodik kinszerités nélkül ; pedig tsak a leg erőtlenebbet lehet legkönnyebben kinszeritteni. Ha a Fels, Helytartó Tanáts érdemesnek lenni talállya ezen könyvnek {melly mind az egészségnek fen-tartását eszközli, mind az iffjuságot a Testi-nevelésre készitti) az oskolában leendő tanításra : Méltóztasson velem maga uttyán parantsolni és én ezen könyvet, melly most jobbára tsak a köznéphez vagyon alkalmaztatva, az oskolák számára is azonnal kidolgozom". Úgy látszik, a Helytartó Tanács csak az első kérést teljesítette. Legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy a mű 1796-ban másodszor, és 1797-ben harmadszor is megjelent. Ez a tény beszédes bizonyíték arra, hogy a nép szívesen olvasta. Néhány példányát még ma is megtalálhatjuk a nyomtatott betűt megbecsülő falusi családoknál. Daday András