Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 30. (Budapest, 1964)

Grynaeus Tamás: Gyógynövényárusok Szeged piacain

Végül pedig egy asszony piócát, és kis kötegekben zsurlót kínálgat, mindegyikre rá van erősítve egy kis cédula, s azon a növény neve. Míg a bevezetőben időben próbáltuk visszafelé nyomozni a növényneveket, gyógynövényekként felhasználásukat ebben a fejezetben Szeged környéki és az ország más vidékeiről származó adatokkal hasonlítottuk össze a dorozsmai füvesasszonyok tudását. Ismét segítségül hívtuk a régi füveskönyveket is. Ha feltételezzük — és jó okunk van rá —, hogy ezek szerzői a hagyományos paraszti tudásanyagot — s elsősorban közvetlen környezetükét — is megőrizték (legalább részben) számunkra, akkor a TOK-t és Páriz Pápai művét Kelet-Magyarország és Erdély, Melius Herbáriumát Debrecen és környéke, a Fuchsius Leonardus glosszáit pedig a Szeged vidéki néphagyományok tárházának tekinthetjük. Ebben az összehasonlításban is számos egyezésre bukkantunk. IV. ,,Azt szálankint kell összeszedegetni, szálankint összerakni" ... „mindig a mezőkön kódorgott gyógyfüveket szedni, egy kis mályváért, gyűszűvirágért, bojtorjánért a harmadik határba is elkalandozott"... [21]. A gyógyfüvek szedési ideje teljesen azok vegetációs periódusához igazodik, ezt azonban népi időpont-fogalmakkal jelölik: „aratás után", „első kaszálás előtt", „mikor leszedik a kukoricát", „rozsbúza érésekor", „húsvét után egy hónappal" stb. Szent György napjának vagy más egyéb jeles napnak jelentőségét a gyógynövénygyűjtés szempontjából nem ismerik [22]. Hasonlóképpen nincs semmi — mágikus — megkötés a gyűjtés napszakára (még kevésbé módjára, rituáléjára) vonatkozólag sem: „amikor eszünkbe jut, akkor megyünk" (P. T.). „Mink mindig mentünk dolgozni. Erre is láttunk egy szálat, arra is láttunk egy szálat: mentünk oda. Felpakkoltuk a talicskát, mentünk haza". (Az ilyen jó lelőhelyekre azután minden évben visszajárnak) (P. T.). Ill