Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 29. (Budapest, 1963)

Dr. Hahn Géza: Az első orvosok a magyarországi munkásmozgalomban

működött mint orvos. Véglegesen 1850-ben Nagyszebenben telepedett le. Krasser kiterjedt orvosi gyakorlatot folytatót, ugyanakkor fáradhatatlanul küzdött a politikai haladásért. Elgondolásai, amelyek kezdetben morális alapokon filozofálgató jellegűek voltak, az 1869-ben Nápolyban tartott szabadgondolkodó kongresszuson való részvétel hatására harcos antiklerikalizmussá fejlődtek. Még ebben az esztendőben elvállalta Nagyszebenben a biztosítópénztári teendőket (tehát még az Általános Munkás Petegsegélyző és Rokantpénztár megszervezése előtt). A munkásokkal való kapcsolata kialakította benne azt a felismerést, hogy a társadalmi haladást a munkások osztályharca viszi tovább. A továbbiakban antiklerikalizmusát a munkásmozgalom szolgálatába állította. Kiválóan tudott népszerű nyelven írni. Krasser magyarra fordított agitációs versei megjelentek a Népszava hasábjain is. Annak a segítségnek, amelyet Krasser antiklerikális írásaival a munkásmozgalomnak nyújtott, igen nagy jelentősége volt. Abban az időben a munkások sorai főleg a faluból a városba özönlő parasztokból gyarapodtak, az utóbbiak között pedig fokozottan megnyilvánult a klerikalizmus évszázados múltban gyökerező hatása. Krassernck tehát nem kis szerepe volt abban, hogy az osztályharcos alapon álló munkások száma a múlt század 70-80-as éveiben oly hirtelenül megnövekedhetett. Midőn 1893-ban 75. életévét elérte, a Budapester Allgemeiner Arbeiter Kalenderben külön cikk ismertette e harcos orvos pályafutását és arcképét (16). Krasser még ugyanabban az esztendőben meghalt, a Népszava a következőket írta róla: „Az öntudatos munkásvilág szívében maradandó emlékszobrot emelt a nagy férfiúnak és azt mindenkor tiszteletben fogja tartani" (17). 1897-ben a Népszava megemlékezést közölt a pártlapok elhalt szerkesztőiről és habár Krasser nem tartozott a szerkesztőségi tagokhoz, hosszasan méltatta és arcképét Franki Leó képe mellett közölte (18). Nem ismerjük közvetlenül Krasser állásfoglalását a munkásmozgalom taktikai kérdéseivel kapcsolatosan. Egy körülmény alapján mégis arra kell következtetnünk, hogy Krasser a munkásmozgalom radikális irányzatához tartozott. Mind az Arbeiter Kalender cikkét, mind a Népszavában közölt megemlékezést Krasser Frigyestől En-