Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 29. (Budapest, 1963)

Dr. Katona Ibolya: Raisz Gedeon munkásságáról

pasztalatairól, tudományos érveket és adatokat sorol fel az alkoholfogyasztás ellen, s az absztinenciát hirdeti. A Zemplén megyei Orvos-Gyógyszerészegyesület estéit is felhasználja népszerű egészségügyi felvilágosító előadások megtartására. Az egyszerű nép becsüli, a polgárság kedveli és tiszteli tudós orvosát. A nagyközség polgársága kegyes adományokból és alapítványokból 1873-ban abban az esztendőben, amikor már várossá nyilvánították „nagymihály járási kórház" cím alatt gyógyintézetet állított fel. A gyógyintézetet a helyi jómódú polgárságból választott 15 tagú vezetőség irányítja, melynek „állandó, rendes üléssel és szavazatta] bíró tagja az orvos". A gyógyintézet szabályzata kimondja, „hogy kórházi orvos - csak tudor lehet -". Az orvos tiszteletdíját a választmány szabja meg. Az orvosi ügyek teljesjogú intézője az orvos (kórházi ágyszámot nem tüntet fel az anyag). Az 1873-ban létesített gyógyintézetet 1877-ben közkórházzá nyilvánítják, amikor is a kórházigazgatói tisztséget Raisz Gedeonra, bízzák. Összekapcsolják a járási főorvosi ügykört és a kórházigazgatói teendőket. Ez az intézkedés Raisz személye megbecsülésének szól, korántsem az egészségügyi ellátás megjavítását célozza. 1872-73-ban fékezhetetlen kolerajárvány pusztít, amely erősen megtizedeli az ország lakosságát, nem kímélve a gazdagokat, a szegényeket, a papokat, a főurakat sem. A fentmaradt feljegyzéseink szerint az 1872-73. évi kolerajárvány hasonló volt a korábbi 1831-32. évihez, amikor is több mint fél millió ember betegedett meg és közel negyed millió halt meg. Raisz az 1872-73-ban dühöngő hazai kolerajárvány leküzdésében végzett munkájáért arany érdemkereszt kitüntetést kapott. 14 évi járási orvosi munkássága szakadatlanul szolgálja az egészségügy fejlődésének előbbrevivő útját. 1894-ben megválik járási orvosi állásától, kinevezik kir. közeg, felügyelővé és a Belügyminisztérium Vl/a alosztályának vezetőjévé. Ez az osztály a gyógyintézetekkel és a higiénével foglalkozott. Az 1892-94. évi kolerajárvány idején Szatmár, Máramaros, JászNagykun-Szolnok, Bács-Bodrog és Torontál vármegyék miniszteri biztosaként dolgozik. Amikoris „külön előtérjesztés"-ben másokkal együtt (dr. Gebhardt Lajos főorvos, dr. Hirkó László Pest megyei