Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 29. (Budapest, 1963)

Dr. Katona Ibolya: Raisz Gedeon munkásságáról

dennapi sajtó" számára „politikai és nem politikai lapnak" az iskolaegészségügyről magyar és német nyelvű cikkeket iratnak. A napi sajtótól azt várták, hogy az majd az orvos szerepét a társadalomban „a döntő körök"-kel elismerteti, hogy az orvosok maguk is ösztönzést kapnak a népnevelés ügyével foglalkozni. A M. Kir. Orvosegyesület megalkudott, nem vállalta az oktatásügyet bíráló szerepet, elodázta a javaslatnak időben való továbbítását! T.i. „ilyen eljárás mellett a t. egylet nem mint egy tolakodó vádló, hanem inkább jót akaró tanácsadó szólalna fel." Raisz Gedeon javaslatát így a törvény nem vehette figyelembe, de az iskolaegészségügy hibái önmagukat leplezték le! Raisz Gedeon nem adja fel a harcot! A következő esztendőben, 1869-ben a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Társasága Fiúméban tartott vándorgyűlésén, a „Közegészségügyi teendők iskoláink körében" címmel előadást tart azzal a céllal, hogy ismét az iskolák áldatlan helyzetére terelje a figyelmet. Kemény szavakkal bírálja a kormányt, hogy „az iskolák építésénél amióta magyar földön iskolák vannak, nem történt tüzetes intézkedés azok közegészségi állapotára vonatkozólag". Nem nélkülözheti az orvost az iskola, mert szerinte „az a néhány főiskola, amely orvost tart, csak szegény tanulók betegségi esetében, gyógyítás nyújtásának égető szüksége vitte rá - nem pedig azon magasabb szempont, hogy szakavatott közegészségügyi tanácsadóval is bírjanak". Keserűen jegyzi meg, nem elég, hogy még a legújabb népnevelésügyi törvény sem foglalkozik az iskola és a növendékek egészségügyével, de még a képviselőházban, a törvénytervezet vitája bár „sokoldalúan folyt, de egyetlen szó sem hangzott el az iskolai közegészségügyről!" Az 1868-as népnevelési törvény végrehajtása során megyei és városi tanácsok alakultak, melyek az iskolák felügyeletét látták el. De ezekben közegészségügyi tanácsadóként orvost nem választottak! Ezekben az években pedig már folyt a harc azért is, hogy az iskolák közegészségügyi ellenőrzését is hatósági orvosokra bízzák. Elítéli az Orsz. Közegészségügyi Tanácsot, mivel mindezideig nem foglalkozott iskolaegészségüggyel, gúnyosan jegyzi meg, „valószínűleg még nem volt ideje!" Felhívja a figyelmet arra, hogy a rossz iskolai közegészségügyi körülmények milyen súlyos egészségügyi ártalmakat okoznak (pl. rossz konstrukciójú padok gerincferdülést, rövidlátást stb.) Rámutat arra a helytelen családi és társadalmi elgondolásra, hogy