Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 29. (Budapest, 1963)
Dr. Harangby László: Mecsnyikov munkássága és jelentősége az orvostudományban
teumak köréhez tartozott, s nem kémcsövekre és lombikokra, hanem magára a szervezetre figyelt. A két irány szervesen egészíti ki egymást. Mecsnyikov munkássága és harcai nélkül a túltengő humoralistan (azon, az immunitás tényezőit kizárólag a vérben és a szövetnedvekben kereső irányzat), végérvényesen zsákutcába vezette volna a szervezettől és a biológiai szemlélettől teljesen eltávolodott immunitás-tant, viszont az is igaz, hogy a szervezeti védekezés biokémiai és humoralis viszonylatai rejtve maradtak volna Mecsnyikov ellenfeleinek működése nélkül. Mecsnyikov munkásságának rendkívüli fontosságát ma már azonban más viszonylatban is látjuk. Mecsnyikov társa a Nobel-díjban Ehrlich, már akkor lázasan kutatott egy olyan kémiai anyag után, amellyel a szervezeten belül minden kórokozót el lehetne pusztítani anélkül, hogy ezzel magának a szervezetnek ártanának. Ezen úgynevezett „therapia sterilisans magna"-ra, vagyis a nagy csírátlanító eljárásra való törekvés 1909-ben világsikert hozott, mert a Salvarsan felfedezéséhez vezetett. A nagy eredmény a fertőző betegségek elleni harc irányát hosszú időre megszabta. Mivel itt a kémiai anyagok utáni kutatás volt a fontos, a szervezet visszahatásának vizsgálata mégjobban háttérbe került, mint Mecsnyikov küzdelmeinek idején. Pedig a Salvarsan feltalálásához hasonló siker, az antibioticumok felfedezéséig, csak egy volt, a Germanin létrehozása, ellenben a többi vizsgálatok hasonló átütő eredményhez nem vezettek. Ebben az időben a Mecsnyikov által képviselt biológiai irányzat képezte azt az alapot, amelyen Aschoff és munkatársai kiépítették a modern orvostudomány egyik legfontosabb megismerését, a már említett reticuloendothelialis rendszert. Amikor pedig a fertőző betegségek gyógykezelésének kérdése már holtpontra látszott jutni, a Mecsnyikov phagocytosis vizsgálataihoz visszatérő Domagk teremtette meg a kitűnő hatású szulfamid készítményeket. Tehát Mecsnyikov megállapításai messze túlélték alkotójukat, s ma már bízvást elmondhatjuk, hogy nemcsak az immunitástan alapépítményeinek létrehozásában részesek, hanem továbbra is a mai modern pathológia irányító erői közé tartoznak. Mecsnyikov működése azonban a fentiekben jellemzett kutatásokban nem merült ki. Rendkívüli emlékezőképessége és kiterjedt érdeklődési köre valódi polyhistorrá tette, aki zenéhez, irodalomhoz éppen
