Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 29. (Budapest, 1963)

Dr. Daday András: Magyarország kórházai 1848-ban

MAGYARORSZÁG KÓRHÁZAI írta: Dr. DADAY ANDRÁS (Budapest) 1 848-B AN K

órházaink keletkezésére, küzdelmes életére, fejlődésére számtalan adatot találunk egykori kéziratainkban. Igaz, hogy ezek gyakran mindössze egy odavetett mondatból, máskor egyetlen évszámból állanak, de mégis olyan értékesek és fontosak, akár az oldalakra terjedő feljegyzések, mert mind jellemzőek és egy-egy kórház történetének adatait képezik. Sok adatot sorolnak fel ezenkívül megyei és városi monográfiáink és legkülönbözőbb tárgyú történelmi műveink. Sajátságos, hogy a nagy adathalmaz ellenére oly ritkán fordult e tárgy felé az érdeklődés. Legelsőnek 1859-ben Linzbauer Xavér Ferenc, egészségügyünk múltjának fáradhatatlan kutatója sorolta fel nagy orvosi statisztikájában a „Statistik des Medicinal Standes"-ben hazai kórházainkat, megemlítve az alapítás idejét, az alapítók nevét, az alapítvány nagyságát és az ágyak számát. Tíz évvel később Grósz Lipót sorolja fel az azóta már közkórházzá alakult kórházaink nevét is, figyelembe véve a betegápolásügy keletkezését, fejlődését, különös tekintettel a betegápolási költségekre. Az első magyar kórháztörténelem 1884-ig várat magára. Akkor jelenik meg Bókai János tollából a pesti Szegénygyermekkórház története. A következő évben Blum írta meg a magyarországi szent Erzsébetről elnevezett Duna-jobbparti Kórház történetét. 1886-ban Grósz Emil teszi közzé a nagyváradi Szemgyógyintézet 50 éves történetét. Két évvel később Purjesz Ignác közölt adatokat a szent Rókus Kórház alapításáról, 1898-ban pedig Jász Nagy Kun Szolnok megye közkórházaink története kerül nyomda alá. (Szerzője Papp Gábor.) Sorban követik azután egymást Guszmann, Petz Aladár, Brüll Klára