Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 29. (Budapest, 1963)

Dr. Harangby László: Mecsnyikov munkássága és jelentősége az orvostudományban

a legegyszerűbb egysejtűtől az emberig". Ezekből a klasszikus vizsgá­latokból tűnt ki, hogy a különböző anyagok sejtekbe való bekebele­zése, tehát a phagocytosis, a legegyszerűbb egysejtű állatok, pl. az amoebák táplálkozásának épp úgy alaptüneménye, mint a legkezdet­legesebb gerinctelenekben. Ez utóbbiakban a phagocytosis még a sejtek általános, lényegbeli tulajdonsága, azonban mennél feljebb haladunk az állatok sorában, mind kevesebb és kevesebb sejt lesz erre a munkára képes, a táplálkozásban pedig a phagocytosis szerepe teljesen megszűnik. A legmagasabb rendű gerincesekben a phagocyto­sisra való képesség kizárólag az erre a célra rendelt sejtekben marad meg, és ezeknek egyenesen az a feladatuk, hogy a szervezetbe beha­tolt idegen anyagot, vagy kórnemző csírát felfalják és megemésszék. Emlős állatokban a phagoeytákat Mecsnyikov két csoportra osztotta : megkülönböztetett mozgó és kötött phagoeytákat. Az előbbiek közé sorolta a fehérvérsejteket, az utóbbi sejtcsoportba pedig a ké­sőbb oly nagy jelentőségűvé vált reticuloendothelialis rendszer alap­ját vetette meg. Végső megállapítását abban foglalta össze, hogy a szervezet védettsége, azaz immunitása bizonyos sejtek, az ún. pha­gocyták működéséhez van kötve, ezek a sejtek a szervezet őrei, s a fertőző betegségek leküzdése a falósejtek tevékenységének ered­ménye. Mecsnyikov vizsgálatai óriási visszhangot keltettek. Az első szavak a bámulat és az elismerés hangjai voltak, és Odesszában, az Orosz­országba visszatért tudósnak külön intézetet állítottak fel. Azonban sem a tudományos világ, sem a nagyközönség nem sokáig méltá­nyolta kutatásait, a harc hamarosan megindult ellene. Odesszában egyenesen azt követelték tőle, hogy ne töltse az időt kísérleteivel, hanem mindjárt a juhok és szarvasmarhák betegségei ellen dolgoz­zon ki gyógyeljárasokat, ö azonban nem volt érdeklődési köréből kimozdítható, hanem minden sürgetés, támadás, sőt fenyegetés elle­nére is tovább építgette immunitástani elméletét és saját elgondolásai szerint kutatta a szervezeti védekezés eszközeit. Amikor azután inté­zetének egyik tagja, a későbbi híres mikrobiológus Gamaleja, rosszul sikerült lépfene-oltások közben nagy számú juhot elpusztított, mene­külésszerűen kellett elhagynia Odesszát, s még hallotta a felháboro­dás moraját, hogy vízibolhákra és egyéb haszontalan lényekre paza­rolta el a juhok és más háziállatok gyógykezelésére adott összeget.

Next

/
Oldalképek
Tartalom