Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 29. (Budapest, 1963)

Erdősi Laura: Wernher: De admirandis Hungáriáé aquis (1549)

egyikről Arriaiiusnak, a másikról pedig Saxo Grammaticusnak történelméből, egyideig gondolkoztam rajta, vájjon nem tetted-e ezt szándékosan, hogy jelezzed, miszerint azt, amit más szerzők hasonló csodákról megírtak, a mieinkkel egybevessem és összehasonlítsam. Ámbár hajlott erre a lelkem, mégis, mikor láttam, hogy nem maradt más számomra, mint összegyűjteni azt a munkát, amit ki-ki maga is elvégezhet a könyvek elolvasásával, elegendőnek tartottam röviden jelezni, honnan lehet mindezt kikeresni. Csodálkozik Plinius, hogy Homérosz nem tett említést a hőforrásokról, mégpedig jogosan. Mert mutathatsz-e nekem könnyűszerrel olyan írót, aki a dolgoknak és helyeknek a leírásában nem szokta volna a lehető legpontosabban felsorolni, ha valami előfordul, ami a természet megszokott rendjét felülmúlja, vagy újdonsága miatt tűnik ki? Sőt, mutathatsz-e valakit, akinél nem találnál ilyesmit? Azok közül, akik másoknál gondosabban és Kik írtak hivatásszerűen írtak latin nyelven minderről, az leginkább 1 - t. i -m- • -n • r\ " i» j csodalatos első hely rliniust illeti. (J nem elégedett meg az- vizekről zal, hogy természetrajzának második könyvében választékos fejezetben foglalta össze a vizekkel, forrásokkal és folyókkal kapcsolatos csodálatos dolgokat, hanem ugyanazon vizek leírásának ismét külön könyvet szentel, mely ugyanabban a műben a harmincegyedik könyv. Plinius szerint sokat adott ki ezekről Seneca természeti kérdésekről szóló könyvében. Csaknem ugyanannyit Vitruvius az építészetről írt nyolcadik könyvében. Egyes dolgokat Strabo Pomponius Mela, Solinus hoznak fel, hogy az újabbakat ne is említsem. De valamennyi helyett álljon ez az egy: Agricola György, ö minden idevonatkozó dolgot, amit akár görög és latin íróknál olvasott, akár otthon vagy külföldön megfigyelt, akár pedig pontos ku-