Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 29. (Budapest, 1963)

Dr. Harangby László: Mecsnyikov munkássága és jelentősége az orvostudományban

Második felesége szinte gyermek volt még, és egészen más szerepet játszott a tudós életében, mint az első. Az első feleség iránti mély szerelem még árnyaiban is inspirálója munkásságának, emléke és fájdalmas elmúlása szakadatlanul az élet megvédésére és a halál le­küzdésére ösztönzi, túlzás nélkül azt mondhatjuk, részben ő terem­tette meg Mecsnyikovot. Ezzel szemben a második feleség lelki vilá­gát, szinte azt mondhatjuk, Mecsnyikov alkotta, ö nevelt az érte rajongó csaknem gyermekből a természettudományokért lelkesedő hűséges munkatársat, akin keresztül mindig maga mellett látta az élet sugárzását és kiteljesülését. A fentiekben kissé hosszasabban tárgyaltuk Mecsnyikov lelki- és érzelmi világát és kutatásainak első, látszólag eredménytelen éveit, de csak ezen az alapon tudjuk értékelni azt a különleges szerepet, amit ő a bakteriológia úttörői között játszott, csak így győződhetünk meg azon állítások tarthatatlanságáról, amelyek Mecsnyikovot mint embert és mint tudóst egyaránt jelentéktelennek igyekeznek feltün­tetni. Mecsnyikov munkásságáról egyes szakkönyvben csupán né­hány sort találunk. Főleg ezt írják: „Mecsnyikov mutatta ki az ún. falósejtek, azaz phagoeyták működését, továbbá elsőnek oltotta át a syphilist a majomra, s a szervezeti elöregedést pedig a bélrothadás­ból eredő mérgeződésben kereste". Ez a felsorolás - bár lényegében 'gaz, mégis éppen olyan torz, mint az a kép, amit néhány, minden­áron eredetiségre törekvő orvos-életrajzíró a különcködő, szakállas és a tanítványok által körülrajongott tudósról rajzolt. Mecsnyikov munkásságát ilyen módon jellemezni nem lehet, mert működése nem egy részkérdésben elfoglalt álláspontot vagy sikert jelent, hanem annak az irányváltozásnak felel meg, amely a laboratóriumban dol­gozó, magával a beteg szervezettel vajmi keveset törődő bakterioló­gust az élő valósághoz, a beteg szervezethez visszavezette. Az utóbbi megállapítást csak akkor értjük meg igazán, ha Mecsnyikov első vizsgálatait közelebbről szemléljük. Messinai első megfigyelései tár­gyául teljesen átlátszó állatokat, tengericsillag-lárvákat választott, s azt a kérdést kutatta, mi történik ezeknek az állatoknak a szerveze­tében, ha abba valami jól látható idegen anyagot, pl. carminfestéket fecskendezünk be. Az átlátszó állatokban könnyű volt nagyító alatt megfigyelni, hogy a festékszemcséket hamarosan vándorló sejtek fogják körül, s a festékrögöket magukba véve tovahurcolják. A kér-

Next

/
Oldalképek
Tartalom