Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 29. (Budapest, 1963)

Erdősi Laura: Wernher: De admirandis Hungáriáé aquis (1549)

rázatát, honnan van c források gyógyereje, mi­ért gyógyít az egyik ilyen, a másik amolyan be­tegséget, nem pedig valamennyi ugyanazon mó­don az összesét, továbbá, honnét van közöttük annyi és sokféle eltérés, hőfok, íz és illat tekin­tetében, végül pedig, hogy miért képez kőzetet az egyik és miért marja meg a vasat a másik. Agricola György, akinek tudós könyvei bizo­nyítják, hogy az ilyen dolgok vizsgálatában és megvitatásában kiválóan képzett ítéletű, sok rendkívüli dolgot adott közre, melynek címe: „A földből kifolyó dolgok természete". Ugyanő ígéri, hogy még többet fog nyilvánosságra hozni azokban a könyveiben, melyeket a gyógyforrá­sokról szerzett. Adják magukat ezeknek az ol­vasására azok, akik minderről bővebb felvilágo­sítást óhajtanak. Hiszen nekem nem szándékom ezzel az írással bárkit is oktatni, hanem csak eleget tenni kívánságodnak, jóságos Zsigmond báró, mely számomra mindig parancsszámba megy. Hiszen, egyrészt minden ismerősöd tudja, másrészt a moszkvai dolgokról írt és nemrég ki­adott könyved bőségesen bizonyítja, mennyire igyekeztél mindig tanulmányozni mindazt, ami a természet és a különféle helyek ismeretében homályos, vagy bizonyos mértékben csodálatos. Van-e pl. a néhány éve számunkra még csak­nem ismeretlen Moszkva-országban, népének szokásaiban, vallásában valami, amit tudósán ki ne fejtettél volna? Mi több nem lenne-e magyar­jaink előtt teljesen ismeretlen a saját eredetük, ha nem állítottad volna, hogy Moszkva szom­szédságába és uralma alá tartozik Juhra, vagy ahogyan mások mondják, Jugaria, ahonnan a magyarok kezdetben elindultak és nevüket vet­ték. Senki sem kételkedett ugyan abban, hogy Agricola György Herberstein Zsigmond Moszkvája A magyarok eredete és neve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom