Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 29. (Budapest, 1963)

Erdősi Laura: Wernher: De admirandis Hungáriáé aquis (1549)

Más forrás nincs messze Léva várától Bars ízét változtató megyében. Ennek vize elveszti az ízét, ha nem savanyúvíz viszik haza teli edényben, akik merítenek belőle. Ezért, ha a velük szembejövőknek inni adnak belőle, ha az edénytartalma csak kissé csökkent is, a maradék vizet kiöntik és újból visszafutnak meríteni. Egyesek még ennél csodálatosabb, de annál valószínűtlenebb dolgot tesznek hozzá. Ti., hogyha tiszta, mikor merítik és tiszta is marad, amíg a betegeknek nyújtják, s ők. ezt csodálatos módon szokták megkívánni, ez a gyógyulásnak legbiztosabb jele lenne. Ha viszont zavarossá válik, a betegről le kell mondani. Úgyhogy akik a betegnek csak italt akarnak vinni, s nem a sorsára kíváncsiak, fel szokták kavarni a vizet, mielőtt merítenek belőle. De hagyjuk az ilyesmit a babonások hiszékenységére. Ettől nagy távolságra ismét más savanyúvíz- Savanyúvíz és forrás van. Ehhez közel van az a forrás, mely másik kőképző halom módjára emelkedik fel és néha megváltoztatja folyását. Mert a víz, amit kibocsájt mindjárt kövesedik, úgy, hogyha megnövekszik az a rész, amelyre egy ideig folyt, kénytelen a másik alacsonyabb részre ömleni. Ez pedig amolyan körforgással történik a forrás egész területén. Fülek vár mellett, Nógrád megyében, Fülektől északra található az a barlang, melyben a fentről lecsepegő víz rögtön megkeményedik. Láthatsz ott ebből a lecsepegésből nőtt köveket, mint valami emberalakokat. A színük fehér és nemcsak önmagukban fehérlenek, hanem ha szétmorzsolják őket, fehérlő festéket nyújtanak a festőknek. Eperjes határában vanak ezen kívül sósforrá- Sósforrások sok. Akkora a csípősségük és sós tartalmuk, hogy sót főznek belőlük, amelyiket mindennemű Cseppköves forrás