Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 29. (Budapest, 1963)

Erdősi Laura: Wernher: De admirandis Hungáriáé aquis (1549)

forrásokról közölnek. Azt beszélik róluk, hogy a folyó áradása vagy apadása szerint mindig egyenlő távolságban változtatják a helyüket. A minap Arrianus harmadik könyvében olyan forrás leírását olvastam, melynek vize reggel melegen csörgedezik, délben hideg, estefelé forró, majd napkeltekor ismét langyosan tör elő, úgyhogy nappalonkint és éjjelenkint váltakozik a forró és hideg között. Saxo Grammaticus bizonygatja, hogy Izlandban van olyan forrás, mely vízének párájával bármilyen tárgy eredeti jellegét megrontja. Ugyanis bármire száll rá nedves gőze, az hirtelen változással a kő keménységét veszi fel, csupán az alakja marad meg. Akik (ezután ilyen) és ehhez hasonló dolgokról olvasnak, kevésbbé fognak rajtuk megütközni, ha értésükre jut, hogy a legfőbb műalkotó ezeken a mi tájainkon, s más szomszédos vidékeken is sok emléket állított csodálatos műveinek. A bennszülöttek persze nem tartják őket csodálatosaknak, sőt akárhányszor, ha kérdezik őket felőlük, mit sem tudnak róluk, mint az Moszkvában gyakran tapasztaltam. Mert midőn az ottani lakosoknál tudakozódtam néhány olyan dolog felől, amiről mások beszéltek nekem, az előbbiek annyira nem tudták, mit feleljenek, hogy megvallottak, csodálkoznak, idegen létemre honnam tudtam meg mindezt. Ügy is van, hogy ha a legtöbb ilyen dolgot különféle helyeken a külföldiek meg nem figyelték és le nem írták volna, a bennszülöttek hanyagsága folytán ezek most minden hír, emlék és csodálat híján lennének. Ezért hát nagyrabecsült Wernherem, meg nem tehetem, hogy fölöttébb ne helyeseljem törekvéseidet, melyeket Magyarország ilyesfajta dolgainak felkutatására és magyarázatára fordítasz, és minden tehetségemmel ennek folytatására buzdítalak. Ezzel ugyanis nemcsak az én szememben válsz nagyérdeművé, hanem magadnak is sokak szemében dicsőségedre válsz. Élj boldogul!