Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 29. (Budapest, 1963)
Dr. Harangby László: Mecsnyikov munkássága és jelentősége az orvostudományban
lános munkaüteme sokáig a lélegzetvesztő rohanás, a mindenáron sikerre való törekvés maradt, gyakran természetesen a kutatásokban való elmélyedés nélkül. Ebben a világban szinte idegenszerűleg hat Mecsnyikov Iljics, akit kizárólag belső énjét izgató tudományos problémák foglalkoztattak, s rögtön elhagyta díszes odesszai egyetemi állását, amikor tudományos érdeklődési körén kívül álló működést követeltek tőle. Mecsnyikov méltatásának időszerűségét nem az életrajzi események adják meg, hanem az, hogy csak újabban tudjuk igazán értékelni működésének az orvostudomány fejlődésére gyakorolt rendkívüli hatását. Fejtegetéseim főleg ezt óhajtják vizsgálni, és ezzel szoros összefüggésben Mecsnyikov egyéniségének és jellemének tudományos munkásságára gyakorolt befolyását kutatják. Tehát nem életrajzot kívánnak nyújtani és így az erre vonatkozó adatokra csak annyiban terjeszkednek ki, amennyiben Mecsnyikov jelentőségének elbírálása szükségessé teszi. Mecsnyikov nem volt orvos. A charkovi, würtzburgi egyetem természettudományi fakultásán tanult, főleg sejttani tanulmányok érdekelték. Oroszországba visszatérve figyelmét a fajkeletkezés elmélete kötötte le. Mecsnyikov lelkes hívévé vált a leszármazástannak és újból vándorútra kelve a különböző tudományos intézetekben a természetes kiválasztódás útjait kutatta. Fanatikus alaptermészetének lángeszével igyekezett bizonyítani, hogy a létet fenyegető ezernyi veszélyeket csak a legkiválóbb, legalkalmasabb egyedek élik túl, vagyis amint röviden kifejezte: „a túlélők a legrátermettebbek". Eddig Mecsnyikov orvostudományi kérdésekkel egyáltalában nem foglalkozott, de amikor az utóbb említett megállapításhoz jutott, rendkívüli éleslátásánál fogva, tekintete önkénytelenül a kórnemző csírák által megrohant szervezetre esett. A tudósok munkásságára nemcsak énjük belső felépítése hat irányítólag, de a társadalmi és az ezzel összefüggő személyi körülmények is nagymértékben befolyásolják. így volt ez Mecsnyikovnál is. Szenvedélyes lelki alkatából folyó legmélyebb szerelemmel vonzódott első feleségéhez, Fjedorovna Ludmillához, ki már a házasságkötés alkalmával súlyos beteg volt. Az ifjú férj 3 esztendőn át feleségének nemcsak leggyöngédebb, legáldozatkészebb ápolója volt, hanem egész gondolatvilágát csak az az egy kívánság töltötte el, hogy a szeretett beteget az életnek megmenthesse. A természetes kiválasztódást kutató, a betegségek által fenye-
