Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 28. (Budapest, 1963)

Kulcsár Imre: Adatok Moson megye feudális korának egészségügyi történetéhez

ról, különösen vásár idején. Ilyenkor a rendre és a tisztaságra a városban lakó olyan mesterek, illetve mesterlegények voltak kötelesek felügyelni, kiknek polgárjoguk nem volt, s ezért a felügyeletért adófizetési kedvezményben részesültek, illetve a város részére kötelező robotba ezt beszámították. A járványos betegségekkel szemben a megye hivatala tehát minden eszközzel védekezett több-kevesebb eredménnyel, amelyre a saját érdekén kívül a császári parancs is számos esetben kötelezte. Egy ízben pl. Lipót császár leírt még külön Magyaróvár városához is, mely szerint a pestisgyanús, illetve pestises vidékről jövőktől külön útleveleket és bizonyítványokat kell kérni, enélkül őket továbbengedni nem szabad, illetve vesztegzár alá kell őket helyezni [39]. Ismertessünk még a sok közül egy ilyen rendeletet, melyet Eszterházy nádor intézett közvetlenül a megyéhez Pozsonyból. „Bár mindent elkövettünk, hogy az egyre terjedő pestis elterjedését megállítsuk - írja a nádor -, mégis annak mérge annyira elharapódzott, hogy szigorúbb eszközökhöz kell nyúlni." Mivel pedig már a szomszédos Győr megyei Abda és Börcs helységek is, melyek közvetlen Mosón megye közelében vannak, fertőzöttek voltak, elrendelte a szigorú határzárt, amelynek átlépése engedély nélkül statáriális eljárást vont maga után. Természetes, hogy a megye eleget is tett a nádori parancsnak [40]. Nagy gondot okozott, de külön gondoskodtak is a katonaság betegeiről. Ezeket különböző helyeken összegyűjtve, a megyén át szállították Ausztria felé az ottani katonai kórházba, feltéve ha nem ragályos betegekről volt szó. Ilyen betegszállítmánnyal kapcsolatos kiadásaik megtérítését kérik - 125,- forintot - egy alkalommal a miklósfalusiak a megyétől, mivel 120 beteg németet (ti. osztrák zsoldost) tartottak ott két nap és két éjjel, akik közül kettő meg is halt. Ennek költségeit kérik megtéríteni annál is inkább, mivel erre nekik Rogoz János a katonákat kísérő megyei komisszárius határozott ígéretet tett [41]. Ugyanis az ilyen szállítmányokhoz minden esetben egy megyei tisztviselőt adtak, aki azoknak ellátásáról gondoskodott, illetve felügyelt a rendre, nehogy visszaélések történjenek. Persze a visszaéléseket nem minden esetben sikerült megakadályozni. A betegápolás terén már e korban szerepe van - természetesen itt nem a magánházaknál történő ápolás értendő, hanem a közhelyen