Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 28. (Budapest, 1963)

Kárpáti Endre: Madzsar József egészségpolitikai tevékenysége a magyarországi polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság idején

ezeket a bajokat az 1918-ban kitört súlyos influenza (spanyoljárvány) járványok, a vörheny és kanyaróendémiák erős fellángolása . .. Ezeken kívül a háborús évek maradványaként a határok mentén minduntalan felütötte fejét egyik másik többnyire kívülről behurcolt más fertőző betegség" [11]. Kitűnő munkatársakat gyűjtött maga köré ezen az osztályon, akik nemcsak politikailag, de szakmailag is a legkiválóbbak közé tartoztak. Helyettese dr. Péterfi Tibor, további munkatársai: dr. Goldzieher Miksa, dr. Dienes Lajos, dr. Lobmayer Géza, dr. Flamm Sándor, dr. Surányi Ede, dr. Polányi Mihály stb. [12]. A leszerelés katonai részét Böhm Vilmos vezette. A nagy tömegben katonák leszerelése nem kis problémát jelentett a kormányzatnak. Csupán 1918 november közepéig 700 000, december közepéig összesen 1 200 000 katona leszereléséről kellett gondoskodni. Volt olyan nap, hogy 50 000 leszerelt katona utazott keresztül a budapesti pályaudvarokon. A határokra fogadóbizottságokat küldtek és nagyon vigyáztak arra, hogy a közel négy és féléves háború szenvedéseitől meggyötört, elkeseredett katonatömegek kezéből mielőbb kikerüljön a fegyver. „A hazatérő katonák túlnyomó része olyan lelkiállapotban érkezett, hogy nemcsak háborús szolgálatra nem volt alkalmas, hanem egyenesen veszélyes lehetett a belső rendre és biztonságra" - írja Juhász Nagy Sándor, a Károlyi-kormány későbbi igazságügyminisztere [13]. Dr. Szabó László reakciós történetíró ugyanezt a hangulatot fejezi ki írásában: „...az itthonmaradottakban az a gondolat uralkodott, hogy jaj, mi lesz, ha hazajönnek? Az egész Magyarország remegve gondolt rá 1918. november i-én és 2-án, hogy a hazaözönlő katonaságtól sikerül-e elszedni a fegyvert?" [14]. Súlyos probléma szakadt ilyen körülmények között a leszerelés egészségügyének vezetőjére, Madzsarra. Óriási értéket képviselő egészségügyi anyagot kellett megmenteni és összegyűjteni, mely a leszerelő milliós hadsereg után hátramaradt és beállítani a polgári egészségügy szervezetébe; katonai objektumokat kellett mielőbb eredeti rendeltetésüknek visszaadni, orvosok átirányítása az orvosi ellátást nélkülöző vidékekre, a leszerelési bizottságokban működő orvosok utasítással való ellátása, a visszaözönlő katonaság és hadifoglyok okozta járványveszély elhárítása stb. képezték a megoldásra váró feladatokat. Rendeletek, gyors intézkedések követik egymást, kéré-