Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 28. (Budapest, 1963)

Dr. Bruszt Pál és Kőhegyi Mihály: Az egri vár „csontfülkéjében" őrzött, az 1552-es ostrom alatt elesettek csontmaradványainak eredete és fogászati vizsgálata

lásra, vízhordásra lett volna idejük. A konyhából és sütőházból egymás után szállingóztak át az asszonyok, hogy segítsenek az ápolásban. Voltak olyanok is, akik ettől kezdve el sem hagyták a sebesülteket. Az első roham sikertelensége után a török megkezdte a módszeres ostromot. Teljes erővel folyt az ágyúzás. Közben a várban a kassaiak zárt csoportja árulást tervelt, de Dobó erről tudomást szerezvén vezetőjüket, Hegedűs hadnagyot felakasztatta. Október 4-én egy másik eset is majdnem a török kezére juttatta a várat. A sekrestyében és a templom boltozot helyiségében felhalmozott puskapor tüzet fogott. A robbanás ereje szétvetette a sekrestyét, a templom boltozatát és oldalfalainak jó részét megrongálta, nyolc darabontból álló őrségét a levegőbe röpítette. A védők új árulásra gyanakodtak és azt hitték, hogy a török bejutott a várba és felgyújtotta a puskaport. A pillanatnyi zavart a török támadásra használta fel, de a felocsúdó védők ezt visszaverték. Az utolsó roham két napig (október 12-13) tartott. Hősi magatartásukkal ekkor érdemelték ki a várban levő nők a ma élők csodálatát. Forró vizet, olvasztott szurkot, olajat öntöttek, malomköveket, gerendákat, téglákat dobtak a támadókra. Néhány közülük karddal harcolt. A török a második nap délutánján meghátrált. Mintegy 8000 török és 140 magyar maradt halva a csatatéren. Az ostrom ezzel lényegében befejeződött, kisebb utócsatározások után a török elvonult. A várbeliek számba vették embereiket. Mintegy 300 elesett közülük, 200 pedig megsebesült. „Meghala őbenne több háromszáznál, Sebesült marada több kétszáznál." (Tinódi) Sajnos, Tinódi nem közli a halottak pontos számát, feltehetően azért, mert a várbeliek sem találtak meg még mindenkit az ostrom után két héttel a törmelék alatt, amikor Tinódi ott járt. Egyiküketmásikukat el is hurcolhatták a harc közben. A vitézeket eltemették és ezeknek a csontjait láthatja ma is a látogató az egri vár úgynevezett „csontfülkéjében". A szakirodalom nem emlékezik meg ezek feltárásáról, sőt Pataki Vidor alapvető.feldolgozásából az derül ki, hogy csontvázakat találtak a templom 4* 51